Lassan két hete kínoz valami kórság, hasmenéssel, patakzó náthával, ingadozó intenzitással.

Emiatt edzeni sem tudok annyit mint szeretnék. Bár az igazat megvallva a januári tempó lehet, hogy túlzás is volt, és a mostani betegeskedésem az immunrendszerem vészjeleként is felfogható.

De már jobban vagyok, mondjuk 80%-os az állapotom, úgyhogy ma már nyomtam egy könnyed kondit egy óra kardióval és kicsi súlyzózással.

Azt hiszem meg is maradok ennél, és hanyagolom a két órás kardió őrületeket, mert azoktól estére mosogatóronggyá váltam.

Megnézem ez mire elég.

A súlyom egyébként továbbra is csökken -44 kg-on áll a mutató, magyarul áll még a havi egy kíló mínusz. (igazából már -45, de ez még nem hivatalos:)

Tényleg, most ugrik be, hogy pont két éve műtöttek! 2010 januárban 230 kg voltam, de a műtétig "magamtól" leadtam tíz kilót, tehát 220 kilósan feküldtem kés alá. Most 186 kg vagyok, tehát a műtét óta havi átlagban kábé másfél kilót fogytam.

Aki szerint ez túró, annak a következőket ajánlom szíves figyelmébe:

1.) A műtétet megelőző években évente átlag 10-12 kilót híztam, azaz havonta 1 kg-mal gyarapodott a súlyom. Tehát ha nincs a műtét és a beavatkozás által ihletetett életmódváltás, akkor most 255 kg lennék (ha még életben lennék egyáltalán). Tehát a műtét nélküli vélelmezett (255 kg) és a jelenlegi (185 kg) súlyom közti különbség: 70 kg!

2.) Akik a műtétet követően úgy behúzatták a gyűrűjüket, hogy a vizet is csak darálva tudták meginni, de amúgy életmódot nem változtattak (értsd továbbra sem mozogtak semmit), lehet hogy fél év alatt leadtak 60 kilót. De mivel a gyűrű ilyetén használata hosszabb távon nem fenntartható, mostanra visszahíztak mindent vagy legjobb esetben ott tartanak ahol én. (de nem egészen azzal a testzsír aránnyal, mert koplaláskor több izmot vesztesz mint zsírt)

3.) A gyűrű óta keményen sportolok, így valószínűleg (de inkább biztosan) több zsírt adtam le mint 44 kg, de a felszedett izomnak köszönhetően a mérleg csak ennyi csökkenést mutat. De ezt én egyáltalán nem bánom.

Mert inkább nézek ki közel kétméteres magassággal 160-170 kilósnak miközben 185 kg vagyok, mint fordítva: Ki akar tottyadék 180 kilósnak látszani, mikor már csak 170? A mérlegnek akarsz tetszeni vagy a barátaid elismerésére vágysz inkább? Vendégnek akarod érezni magad a kinyúlt bőrödben vagy lihegés nélkül felkaptatni a 4. emeletre ahova eddig csak liften merészkedtél?

Szerintem a fogyás csak akkor ér valamit, ha közben a kondíciód is javul, hogy élvezni tudd a folyamatot.

4.) Vallom, hogy nagy súlyfelesleget csak nagyjából annyi idő alatt lehet végleg leadni, amennyi idő alatt felszedtük. Nem az amúgy egészséges, ideális súlyú emberek karácsonykor felkapott 2-3 kilójáról beszélek. Az egy hét alatt jött fel, intenzív edzéssel és egy kis böjtöléssel egy hét alatt le is adható. Viszont az évek alatt apránként felhalmozott zsírtól csak úgy lehet végleg megszabadulni, ha végleg megszüntetjük a hízást kiváltó okokat.

Nálam az ok az volt, hogy huszonévesen felhagytam az élsporttal. Enni mindig imádtam, de amíg napi több órát edzettem, ez nem volt gond, nagydarab kigyúrt állat voltam, kockás hassal. Aztán ez szép lassan csúnyán megváltozott és azt hittem a tükör hazudik.

De ez már a múlt.

Esetemben az életmódváltás receptje a következő volt:

Visszatérni az intenzív napi sportoláshoz. Hiszen szeretek mozogni, örömet okoz. Viszont így fél évre a 40. évemtől, 3 gyerekkel, nyilván nem tudok már annyit sportolni mint huszonévesen, se energiám, se időm rá. Magyarul csak a sport nem elég.

Ezért a gyomorgyűrű adja azt a pluszt, hogy a dolog megint egyensúlyba kerüljön. Tehát a gyűrű csak kiegészítő (de rém fontos) támogatást nyújt. Fékez az evésben, de nem tesz magokat csipegető madárrá.

Mert azt is beláttam, hogy hosszútávon nem tudok változtatni az evési szokásaimon. Félreértés ne essék, egészségesen táplálkozom. Szerencsére megtehetem, hogy minőségi élelmiszereket vásároljak, gyakran bio-t is. (Mert a feleségem amúgy is méregzöld, mosódióval mos, ecettel mosogat és még a használt papírzsebkendőt is a saját szelektív kukánkba kell dobni:)

Szóval egészségesen eszem. Viszont sokat. Magamtól csak időlegesen, átmenetileg tudok csökkenteni a mennyiségen. Tehát a gyűrű feladata, hogy hosszútávon fékezzen és mondjuk 10-20%-kal csökkentse az átlagos kalóriabevitelt. Ehhez én csak annyit teszek hozzá, hogy nem "csapom be" a gyűrűt, azaz nem darálom le a cordon bleu-t és nem pürésítem a pacalt, mint oly sok sorstársam. Ha nem megy le, nem megy le, tudomásul kell venni, ezért lettem a gyűrű ura. Illetve inkább fordítva.

Nálam ez beválni látszik, mert nem kúra, hanem hosszútávon fenntartható állapot. Persze ez nem általános recept, csak az enyém. De aki soha nem mozgott, annak is érdemes megpróbálnia. Heti háromszor fél óra intenzív séta már sokat ér, ennyi pedig mindenkinek belefér.

Két éve 8XL-es pólokat hordtam. Most egy olyan 6XL-es pólóban írom-e sorokat ami öt éve nem volt rajtam, mert nem jött rám. Most is szűk, de csak vállban...;-)

Nahát, jól eltűntem.

Pedig csak arról van szó, hogy a karácsony előtti őrületben nem volt túl sok időm magamra, így a blogra sem. Idén pedig abban bíztam, hogy nyugisan indul az év. Nos nem így lett.

Próbálom felvenni a tempót.

Visszanéztem, hogy a legutóbbi bejegyzésben milyen súlycsökkenés szaldóval büszkélkedtem. Mert tartottam tőle, hogy most először visszafelé kell számolni.

Szerencsére nem, ugyanúgy -43 kg az aktuális érték. Persze január 2-án csak -40 kg volt, a karácsony nálunk is karácsony, rengeteg felesleges kalóriát kaptam "ajándékba".

Úgyhogy rendesen kellett szaladni a futópadon, hogy a novemberi súlyomnál legyek.

De sikerült, és még élvezem is mozgást az egy hét tunyulás után.

Remélem hamarosan újabb mínuszokról számolhatok be (és nem a téli időjárás kapcsán).

Boldog, aktív új esztendőt kívánok!

Megint eltelt egy bő hónap.

Csodákról nem tudok beszámolni. Elköszöntem egy újabb kilótól, -43 kg-on áll a szaldó, bár még nem teljesen egyértelmű az ingadozások miatt.

Már csak heti kétszer úszom, a másik három nap kondi. Érdekesebb és szerintem hatékonyabb is. Persze ez a súlyomon még nem látszik.

Ennek oka lehet, hogy a kajával nem tudok rendesen spórolni. Másrészt ha izmosodom a konditól (ahogy remélem), az ugye összességében lassítja a súlyvesztést.

A tükör minden esetre többet mutat mint mínusz egy kiló, főleg a lábaimról megy le most a zsír, nyilván ez a futópadnak köszönhető.

Két hónapja járok konditerembe is, nagyjából most tapasztaltam ki, hogy mi lehet az ideális terhelés. Ettől a héttől kezdve év végéig ez a menet:

Hétfő: Konditerem. (90 perc kardio: futópad, evezőgép, ellipszis tréner + a végén némi fekvenyomás)

Kedd: Konditerem. (mint fent)

Szerda: Úszás. (60 perc gyors, pólóban, aztán szauna)

Csütörtök: Konditerem. (45 perc kardió + aztán kőkemény súlyzózás)

Péntek: Úszás. (60 perc, vegyes úszásnemek, tempósan, póló nélkül, végén szauna)

Mint írtam eddig a kajával nem tudtam vigyázni, sok meló, korán kelés stb... bla-bla-bla. A héten viszont eddig sikerült ügyelnem rá, hogy ne nassoljak semmit, remélem kitartok. Sajnos a gyűrű továbbra is reggel fékez a legjobban, korán reggel a víz sem megy le, de estére engedékenyebbé válik. (pont amikor szigorúnak kéne lennie)

Tény, hogy a sok mozgás miatt péntekre felmosóronggyá válok. De egyértelmű, hogy enélkül a gyűrű önmagában kevés lenne. Egyébként meg, amikor az őszi iskolai szünet miatt kihagytam egy edzésnapot (mert csak önmagam miatt képtelen voltam olyan korán kelni), nem esett jól utána a munkanap, hiányzott a napindító testgyötrés.

Hiába na, a sport nemcsak fogyaszt és egészségessé tesz, hanem a lélekre is hat. Legjobb orvosság a munkahelyi stressz ellen, amiből nekem jut bőven. 

Persze úgy a leghatékonyabb, ha az ember péntek este rásegít a stresszmentesítésre némi borral... 

Beköszöntött az ősz, ha az időjáráson szerencsére nem is érződik.

Ám hiába a nyárias meleg, hétköznap megint negyed hétkor kelek, iskola, óvoda, sport, aztán egyre több meló.

Azért írtam sportot úszás helyett, mert variáltam kissé a mozgásformákon. Őszintén szólva kicsit beleuntam mindennap úszni, úgyhogy heti kétszer reggelente uszoda helyett konditerembe járok.

Egyébként hasznos is a szervezetet újfajta fizikai terhelésekkel sokkolni. Növeli a hatékonyságot, akár fogyásról, akár állóképesség vagy izomtömeg növelésről van szó. Erre még élsportoló koromból emlékszem.

Persze nem kezdtem mázsás tárcsákkal a rúdon fekvenyomni. Nem gyenge vagyok, hanem kövér.

A fitnessprogram kétharmada kardio, fél óra futópad (tempós gyaloglás, egyre gyorsabban és folyamatosan emelkedő dőlésszögben), aztán 10 perc evezőgép. Ez utóbbi gyűlöletes egy készülék, ha az ember a legerősebb ellenállást választva rendesen belehúz a feladatba. De csak így van értelme.

A végén természetesen súlyzózok is egy kicsit (nem is olyan kicsit), csak hogy férfiként meg tudjam indokolni, hogy miért járok fitnesszelni. De csak fekvenyomás van a terítéken, hogy idővel ne kelljen fejen állnom, ha a cicit a helyén akarom látni.

A súlyom stagnál -42 kg-on, eddig este nem nagyon tudtam vigyázni az evéssel, ennek valószínűleg a kondi az oka. De ahogy hozzászokom, ez is menni fog és akkor reményeim szerint év végére újabb mínuszokat tudok produkálni.

Lényegében nem úszom, viszont ütöm-vágom a kertet és sokat mozgok a gyerekekkel. A hétvégéim is aktívak, nincs otthon tespedés. Mégis meglep, hogy tovább csökkent a súlyom, már bőven -40 felett járok. De konkrét számot csak akkor írok, ha jövő héten is fennáll ez a klassz helyzet.

Nem is erről szól ez a bejegyzés, hanem az Első alapszabályról:

Gyomorgyűrűvel lefekvés előtt minimum 2 órával már ne egyél!

Különben úgy jársz mint én sokszor, legutóbb tegnap előtt éjjel.

Nem alszol jól, a félálom és az álom határán egyensúlyozol. Nem tudod mi a konkrét baj, de érzed, hogy valami nem stimmel. Aztán elkezdesz köhögni, nem tudod mitől. Egyre erősebben. Ha rutintalan vagy, akkor rámegy az éjszakád, mert a köhögés csak egyre erősödik.

Ok: A lefekvés előtt elfogyasztott táplálék (lehet az egy fél barack is, nem, nem pálinkára gondolok) nem tud átcsússzanni a gyűrűn. Mert vízszintesen már a gravitáció sem segít, főleg ha hasonfekve még össze is nyomod a gyűrűt. Így aztán az étel a gyűrű felett marad, de a gyomorsav dolgozik. Sőt egyre több termelődik, mert a szervezeted emésztetlen táplálékot észlel. Ekkor már a gyomorsav sem jut át a gyűrűn, ezért ahogy mocorogsz felfröccsen a nyelőcsövedbe. Ahol jó kis refluxos tüneteket okoz, ami egyre erősödő köhögésben nyilvánul meg, amint a torkodig ér a cucc.

Megoldás: Megelőzés. Ha már kész a baj, akkor az első jelre ki kell mászni az ágyból és a mellékhelyiségbe kell zárni a rókát. Ha nem jön magától akkor ki kell csalogatni, nincs mese. (Ennek módját a fantáziátokra bízom) Utána pedig meg kell inni minimum fél liter vizet, lassú, de határozott kortyokban, hogy lemossa a nyelőcsövedről a gyomorsavat. A vízívás után tilos rögtön lefeküdni, meg kell várni míg a víz biztosan átért a gyűrűn. Különben félóra múlva megint a fajanszkamiont fogod kormányozni a műanyag kávával.

Most látom csak, hogy milyen régen nem írtam. Bocsánat.

Az elmúlt majdnem két hónapban felgyorsultak az események. Ma reggel -42 kg-on állt a mutató!

Pedig júliusban már úszni is csak elvétve jártam, mert a gyerekek miatt már nem kellett korán kelni, és így nekem is nehezemre esett "csak" a sport miatt gyilkos időpontra élesíteni a vekkert. Ráadásul a Balaton-átúszás is elmaradt.

Igazság szerint 4 kiló az utolsó két hétben ment le, a horvát tengerparti nyaralás alkalmával. Holott azt hittem hízni fogok, hiszen nulla sporttal, finom ételekkel és jó borokkal kényeztettem magamat.

Csakhogy egész nap a tengerben ugráltam a gyerekekkel, esténként meg a két kisebb valamelyikével a nyakamban róttam valamelyik isztriai városka fényesre koptatott utcaköveit. Az étel meg általában valami herkentyű volt zöldséggel, száraz borral. Ez már egészen diétásan hangzik, utólag visszagondolva.

Bár nem volt benne semmi előre eltervezett, egyszerűen így alakult. Tévét nem néztünk, a nassolás elmaradt.

Féltem attól, hogy ez a hirtelen jött súlycsökkenés csak átmeneti lesz, és szép lassan visszajön annyi, hogy végül csak a havi - 1 kg marad meg. De úgy tűnik sikerült stabilzálni. Egy hete jöttünk meg, a héten már dolgoztam. Úszni csak kétszer voltam, de délutánonként hol a legnagyobbal fociztam, hol a középsővel sétáltattam kutyát.

Ez utóbbi nem lebecsülendő sport teljesítmény, mert a 45 kilós labradorunk (neve Fifi) nem tud sétálni. Húz mint az igásló, amíg el nem fárad. Egyelőre ő fárad el előbb, de ha tovább fogyok...

Holnap lesz a Balaton-átúszás pótlása, talán most nem marad el. Viszont én kihagyom, ezt a pár hétvégét - ami hátra van a nyárból - szigorúan a családommal akarom tölteni.

Ősztől majd visszazökken minden a szokványos szürke hétköznapokba. A napi sportolásom is újraindul, de komoly változtatásokat tervezek.

Addig éljen a maradék nyár!

(és legyen végre jó idő!)

Jól van, nincs itt semmi gond: -37 kg!

Hétközben volt -38 is, de az még nem állandó, úgyhogy a fenti érték a hivatalos.

Úgy tűnik a gyűrű és a folyamatos sport fixen hozza a havi minimum egy kiló súlycsökkenést. Azzal együtt, hogy esténként azért gyakran bűnbe esek. Mondjuk nyilván ezt ellensúlyozza az úszás. Ugyan az úszás és a munka együtt nagyon kifáraszt péntekre, de ez kellemes fáradtság.

Most hallottam egy gyűrűs rémtörténetet. Egyik ismerősöm haverja berakatta a gyűrűt, majd annyira meghúzatta, hogy naponta csak háromszor 2,5 dl folyadékot tudott bevinni. Fogyott is 60 kilót 5 hónap alatt, aztán olyan szívproblémái lettek, hogy meg kellett műteni. A műtét során a gyűrűt is el kellett távolítani, amit ha kivesznek már soha többet nem lehet visszarakni. Vissza is hízott mindent a srác, a szaldó pedig +20 kg az eredeti súlyához képest és egy szívműtét.

Valószínűleg hasonló sztorik miatt kérdezgetik tőlem gyakran, hogy nem bántam-e meg a gyűrűt és, hogy nem félek-e.

Pedig nem. Csak annyit kell tudomásul venni, hogy az évtizedek alatt felszedett súlyfelesleget nem lehet fél év alatt leadni. Illetve le lehet. Átmenetileg és az egészséged árán.

Nincsenek csodák.

Az elmúlt két hétben már -35 kg-on, sőt -36 kilón is állt a szaldó.

De épp amikor már elkezdtem volna nagyon örvendezni ennek, elkezdett ugrálni a súlyom és hétfőn már csak -31 kilón állt a mérleg nyelve.

Pedig nem csinálok semmit másképpen. Igaz, hogy az elmúlt két hétben csak heti háromszor tudtam megjelenni az uszodában. Valamint a húsvéti gyomorszorító gyűrűszűkület óta pedig szinte semmi gondom az evéssel. Illetve éppen az a gond, hogy szinte alig akadályoz az evésben. Lehet, hogy meg is vannak az okok?

A fenti két lehetséges ok közül én csak az elsőt tudom orvosolni, úgyhogy jól beijedtem és hétfőn 5.000, ma pedig 6.000 métert úsztam pólóban, hogy visszazökkenjek a sportos kerékvágásba. Egyébként hatezer métert még élsportoló koromban sem úsztam egyben le, ezért most olyan fáradt vagyok, hogy az orrommal gépelem ezeket a sorokat.

Az emelt mozgás adagtól azt is várom, hogy visszaszűküljön a gyűrű. Ugyanis megfigyeltem, hogy nagyobb erőkifejtés hatására mintha csökkenne az átmérője.

Remélem a legjobbakat.

Jelentem, a zabaindex húsvétkor szerény teljesítményt nyújtott.

Összeszedtem valami vírust, amitől iszonyatos - hányingerig fokozódó - köhögési rohamaim voltak. Több se kellett a gyűrűnek, a görcsöktől beszűkült és még a húsvéti csokinyulakat is kihánytam. (Transfomers III: nem autóból robot, hanem tapsifülesből róka... pardon)

Kedden a meló is kimaradt, szerdán már csak az úszás.

Szerda estére lettem jobban, értem ez alatt, hogy végre tudtam enni. Nos ettem is.

Persze ettől meg lelkiismeret furdalásom támadt, úgyhogy a hét második felében jó sokat úsztam (csütörtökön 3.500, ma 3.000 métert).

Kicsit túlspiláztam a dolgot, mert a mérleg nyelve nem szaladt el, sőt ma reggel már stabilnak mondható -34 kilón állt a mutató, a kezdő 230 kilómhoz képest.

Nagyon úgy tűnik, hogy havi 1 kiló súlycsökkenés fix. Ez nem sok, de ha ez mindig meglesz az egy jó alap. Azért remélem májusban rá tudok tenni egy kisebb lapáttal.

Végre itt a tavasz!

Van egy kis tavaszi fáradtságom, de ahogy szaporodik a napsütéses órák száma, úgy pörgök fel egyre jobban én is.

A szaldó ma reggel -33 kg volt, azaz az elmúlt hónapban mindössze 1 kiló ment le, és még ez is ingadozik.

De nem tehetek szemrehányást, mert a sporton kívül nem sokat tettem hozzá a dologhoz. Elegem volt már a véget érni nem akaró télből, fáztam és éhes voltam, így ettem.

Ám nem vagyok elkeseredve, mert:

Jön a jó idő, jönnek a szezonális zöldségek amit imádok. Lehet majd a kertben grillezni. Úgyhogy nem lesz akadálya a súlykímélő fit vacsoráknak, ami mellé majd egy-egy pohár borocska is elfér.

Végre lehet melózni a kertben, lehet focizni a gyerekekkel, kirándulni, jönni-menni. Azaz vége a tétlenségre és evésre ítélt hétvégéknek. Eddig azért nem fogytam gyorsabban, mert a hétközi sport és mérsékelt evészet eredményének egy része mindig odalett a hét két utolsó napján.

Éljen a tavasz!

Ui: Év elején felmerült bennem, hogy húzatok még egyet a gyűrűn, hátha az segít. De végig gondoltam és letettem róla. Reggel a víz alig megy le, tegnap este pedig a főtt virsli is visszaköszönt. Eszetlenség lenne ezt tovább durvítani, a jégkrém és a csoki akkor is lemenne este, tehát nem ez a megoldás. Remélem májusra lemegy egy újabb hármas.

Az elmúlt egy hónapban nagy csodák nem történtek, a súlyom volt már -32 kg is a kiinduló értékhez képest. De van egy folyamatos ingadozás, ezért ez az újabb két kiló csak akkor lesz hivatalos, ha az ingadozás felső értéke sem lépi át a -32 kg-ot.

Viszont szert tettem egy új és negatív tapasztalatra.

Azt már észrevettem, hogy olykor teljesen indokolatlanul (vagy annak tetszően) iszonyúan szűk a gyűrű, és este is gyakran oda-vissza megjárja a nyelőcsövemet az étel. Néha meg bármit meg tudok enni, de ez az eset jóval ritkább.

A gyűrű beszűkülése mintha összefüggene a hason alvással. Én hason szeretek aludni és néha "elfekszem" a gyűrűt. Ilyenkor mintha elfordulna egy kicsit és ezáltal még nehezebben megy le az étel. Van hogy reggel a vizet is csak lassú kortyokban merem inni, különben visszajön.

Arra ellenben még nem volt példa, hogy múlt héten négy éjszakán át arra ébredtem, hogy görcsös köhögőrohamom van, amit a nyelőcsövem aljába visszakerülő gyomorsav maró érzése okoz. Ez nem más mint a reflux. Borzasztó rossz.

Egyetlen megoldásnak az bizonyult ha megittam fél liter vizet majd a mellékhelyiségben kiadtam magamból. Valamint megpróbáltam lefekvés előtt 2-3 órával nem enni, de ez ritkán sikerült mert eleve későn érek haza.

Szerencsére egyszercsak elmúlt, remélem nem lesz gyakori vendég.

A sportot kitartóan nyomom, jó lenne március végére -35 kilónál tartani.

Holnap lesz egy éve, hogy megműtöttek.

December közepén jelentkeztem legutóbb, akkor -27 kilónál jártam.

Persze aztán jött a karácsonyi evészet/ivászat és bármennyire fogadkoztam is, hogy a karácsonyi bűnöket majd a két ünnep közti sportolással jóváteszem, ez nem történt meg. De nem kínzott a lelkiismeret furdalás, megérdemeltem ezt a hetet, se munka se sport, helyette végre egész nap a családommal lehettem.

De szilveszterkor már nagyon hiányzott a mozgás, úgyhogy januárban nem is esett nehezemre újra felvenni a fonalat és mindennap jó sokat úszni. (a munkára ugyanez nem volt igaz...)

Aztán persze beütött az influenza és egy bő hét kimaradt, de héten már megint minden nap leúsztam 2,5 kilométert, ebből kettőt pólóban.

Ez a pólóban úszás elég durva, de hatékonyabbá teszi a vízben töltött időt. Egy elnyúlt régi kínai pólóban kezdtem, de ma egy szintén régi, viszont márkás póló került sorra. Nos, ennek sokkal vastagabb az anyaga, háromszor annyi vizet szívott magába, eléggé kivoltam mire a száz hossz végére értem, múhaha.

A mérleg már múlt hét végén is a barátom volt, de a biztonság kedvéért még ráhagytam ezt a hetet, hogy nem csak véletlenről van-e szó.

Nos nem, a decemberi -27 kg helyett immár -30 kg-nál tartok!

Magyarul egy év alatt pontosan 30 kg-ot fogytam.

Van aki gyűrűvel egy év alatt 50-60 kilótól is megszabadul. De szerintem amit tíz-tizenöt év alatt szedtél fel, azt nem biztos, hogy egészséges (és tartós) dolog egy év alatt leadni. Én maximálisan meg vagyok elégedve ezzel az ütemezéssel. Pláne hogy lényegében csak a sporttal kínzom magamat, meg hétközben igyekszem kerülni a nassot. De hétvégén bizony eszem és nassolgatok is, és havonta egy-két ivászat is beugrik a barátokkal. Ha ezekről is lemondtam volna akkor valószínűleg meglenne a -50 kiló, de egy boldogtalan mufurc fickó lennék, aki alig várja, hogy meglegyen az ideális testsúlya és újra zabálhasson, vedelhessen, és lehet idővel visszajönne az egész.

Így viszont egy harminc kilóval könnyebb, újra sportos (de még kövér), jókedvű ember vagyok, az életmódomban hosszútávon is vállalható kompromisszumokkal. 

Úgyhogy el is megyek ma kocsmába.

Három héttel ezelőtt összeszedtem egy jópofa gennyes torokgyulladást.

Fájdalom, elesettség, láz.

Sport kilőve, a munka természetesen nem. Úgyhogy azon a héten össze-vissza ettem amit csak tudtam, enyhítendő a nyomoromat.

Az antibiotikum kúra végeztével, a múlt hét hétfőjén rá sem mertem állni a mérlegre. De visszatértem a napi úszáshoz és megfogadtam, hogy véget vetek az esti nassolásoknak, hétköznap. Megfogadtam, hogy este válogatás nélkül betolok bármit ami jól esik és lemegy, de csokit, csipszet, fagyit, ropit nem.

Péntek reggel rettegve bár, de már rámerészkedtem a mérlegre és csodák csodája nyoma sem volt a betegség alatti zabálásnak a súlyomban.

Ezért hétvégén is óvakodtam a nassoktól és most már mínusz két kilónál tartok, ez összesítésben 27 kg fogyást jelent január óta.

Azt hiszem ez rekord.

Bocsánat, hogy egy hónapja nem jelentkeztem, de bővült a családom. ;-)

Ez nagyjából meg is határozta az irányt. Nincs túl sok energiám magammal foglalkozni. Egyedül arra figyelek oda, hogy minden reggel ússzak, továbbra is.

A gyűrű továbbra is reggel szinte zárt, délben szűk, estére tágul.

De volt értelme az ötödik szűkítésnek, mert este lényegében nem figyelek oda az evésre, de a súlyom mégsem nő. Sőt, talán csökken is, de lehet hogy csak normális keretek között ingadozik.

Mindez számokban:

23-24 kilóval nyomok kevesebbet, mint év elején. Mindezt sok úszással és minimális diétával értem el, úgyhogy a gyűrű hatása egyértelmű.

Ám az is egyértelmű, hogy a nagyobb mértékű fogyáshoz diétára, önmegtartóztatásra is szükség van. Érdemes lenne összegyűjtenem rá a megfelelő mennyiségű akaraterőt, mert a fentiek alapján valószínűleg nem lépne fel a jojó-effektus.

A gond ezzel az, hogy ex-élsportoló lévén mozogni szeretek, éhezni nem. Illetve ez így nem korrekt, mert mióta bent van a gyűrű, csak egészen kivételes esetekben éreztem mardosó éhséget.

Hogy akkor miért eszek mégis? Mert imádok enni. Örömet okoz. Eszem ha szomorú vagyok, eszem ha beteg vagyok, eszem ha fáradt vagyok, és eszem akkor is ha feldobott/boldog/jókedvű vagyok. Ezen csak kampányszerűen tudok változtatni, de úgy tűnik az is elég lenne.

Nos, majd januárban.

Végül egy szokatlan érv a gyűrű mellett:

A gyűrű előtt folyamatosan aggódtam a súlyom miatt. Belevágtam egy Mayo-ba, lement 5-10 kiló. Aztán amikor visszajött, csalódottságomban homokba dugtam a fejem. Vagy úgy tettem mintha tojnék az egészre, közben meg a frusztráltságom hatalmas nassolásokba torkollott, újabb pluszkilókat eredményezve. 

Hiába úsztam bármennyit, hiába csináltam meg akármennyi kampányszerű durva fogyókúrát egy évben, mivel életmódváltásra képtelen voltam (és vagyok), a súlyom minden évben nőtt átlag tíz kilóval.

Most meg?

Élvezem az életet, néha ugyan okádok egy vidámat, de nem tagadok meg magamtól semmit. Fogytam 23 kilót, jobban érzem magam és tudom, hogyha a mozgást nem hanyagolom el, akkor nem fogok visszahízni. Sőt, egy-két (három-négy-öt-hat) kéthetes fogyókúrával le fogok tudni fogyni. Pont azokkal, amiknek az előző években olyan rossz vége lett. Ráadásul időm is van rá.

Ez a gyűrű.

Ma reggel megtörtént az ötödik szűkítés.

Szerencsére dr. Bende csinálta, így minden flottul ment.

Megkérdeztem, hogy van ez, hogy estére mintha tágulna a gyűrű. Azt válaszolta, hogy ez általános jelenség, a fiának is ez a gondja. A reggeli kávé délig liftezik mire lemegy, de pont estére kitágul a gyűrű és jobban tud enni. Ennek nincs tudományos magyarázata egyelőre, a jelenséget tudomásul kell venni.

Így teszek.

Még 1,3 millilitert sikerült injektálni a gyűrűbe, nagyjából itt a vége. Állítólag innentől a vizet is meg kell rágnom, hogy lemenjen. Bár ezt már hallottam, aztán mégsem úgy lett.

Minden esetre az egy órája elfogyasztott kávé még valóban a torkomban van, meglátjuk mit hoz az este. Mindenképpen ki akartam próbálni, hogy mi a véglet a gyűrű szűkítésében, hiszen ezért a hatásért csináltattam meg a műtétet.

Közben a súlyom stagnál, bár egyre sportosabb vagyok. Állítólag a külalakom folyamatosan előnyömre változik. Már csak a mérlegnek kéne szólni, hogy ő is mutassa...

Bár nem vagyok még teljesen gyógyult, de ezt a hetet keményen végigsportoltam, öt nap alatt összesen 15,5 km-t úsztam.

A súlyom viszont mindössze egy kilót csökkent.

Sajnos este alig érzem a gyomorgyűrűt, ezért olykor bűnöztem. Nem csokival, vagy csipsszel, ezt megálltam. De a vacsorából többet ettem, mint amit egy fogyókúrás étrend megengedne.

Az a helyzet, hogy reggel még a kávém is alig megy le (persze már ebben sincs cukor évek óta), ebédre meg főzelékeket kell rendelnem, mert a szilárdabb állagú ételeket 50%-ban kihányom. Ami az irodában idővel rosszul hat a kollégák komfortérzetére. :-)

Ebben persze szerepet játszhat az is, hogy jellemzően napközben alig van időm enni, két telefon és egy e-mail között csak az étel gyors belapátolására van lehetőségem.

Estére ez megszűnik és minden lemegy. Fizikalig persze jó érzés, hogy nincs satu, de a fejemben ott forog, hogy nem jó ez így. És tényleg nem az.

"Reggelizz úgy mint egy király, ebédelj mint egy polgár és vacsorázz annyit, mint egy koldus."

Nálam a gyűrű megfordítja a sorrendet és tudjuk, hogy az esti nagyevés amúgy is az elhízás egyik fő kiváltó oka.

Ezért lesz ami lesz bejelentkeztem szűkítésre, lesz ami lesz. Ha jól számolom ez lesz az ötödik, október 3-án.

Azt sem bánom ha reggel a vizet is meg kell rágnom, hogy lemenjen, csak este is hasson a dolog.

Persze október 3-ig sem áll meg az élet, nem várom a csodát. Küzdök tovább, végül is egy kiló azért lement.

Ember tervez, vírus végez.

Múlt hét csütörtökig minden ment szépen a maga útján. Megvolt reggelente 2.500 méter úszás és este is sikerült odafigyelni a kajára.

Aztán csütörtök reggel arra ébredtem, hogy százas szögek nőttek a torkomban. Én hülye, ennek ellenére még elmentem úszni, aztán szaunáztam egy nagyot, hátha az rendberak. Nos, inkább olaj volt a tűzre és - ahogy ilyenkor obligát módon lenni szokott - a meló is turbó üzemmódra kapcsolt, bent figyeltem késő estig.

Teljesen ki voltam ütve mire hazaestem, és persze vígasztalódni kellett, csokival, csipsszel.

Ezt nem mentségemre mondom, csak a tények kedvéért.

Péntek reggel természetesen nem úsztam, sőt a betegségre ráment az egész hétvégém, sorozatos bűnbeesésekkel, minden mindegy alapon, önsajnálattól csurig átitatva.

Nem is mertem ráállni ma reggel a mérlegre.

Viszont jobban vagyok végre, ezért ma reggel egy négyezer méteres büntető úszással kezdtem a hetet, remélem most semmi nem fog gátolni, hogy rendesen végigcsináljam.

A mai napon fiam megkezdte általános oskolai tanulmányait az 1/A osztályban! :-)

Jómagam pedig a tanévnyitó után, gyorsan beugrottam még az uszodába, és letekertem 2000 métert meló előtt.

Mert nálam is véget ért a vakáció, az esti nassolások és a teraszon borozgatás időszaka. Minden reggel sport, este pedig könnyű vacsora, alkohol és nass nélkül.

Meglátjuk hogy bírom, milyen ütemben fogyok, és ezek függvényében döntöm el, hogy szükség van-e újabb szűkítésre.

Munkára!

Elmarad megint ez a fránya (ezt a jelzőt szóban mással helyettesítettem be) Balaton átúszás. Ráadásul ezzel vége is, idén nem kerül megrendezésre, az időjárásnak köszönjük a közreműködést.

Immár harmadszor szerveztem eszerint a hétvégét, borul minden. Na mindegy, így jártam.

Pedig újabb egy kilónak intettem búcsút, összességében -22 kilón áll a mutató. Holott korántsem tettem meg mindent a fogyásért, ezt be kell hogy valljam. A mozgással ugyan nem spóroltam, úsztam eleget, ha nem is minden nap. Kiélvezem még ezt a pár napot a vakációból, hogy nem kell a gyerekeket reggel ovódába, sőt az egyiket elsejétől már iskolába vinni, jól esik, hogy tovább alhatok. De ha reggel ellógtam az úszást akkor meló után igyekeztem kerti munkával hasznossá tenni magam, az is mozgás. Ebben sokat "segített", hogy a pincénk a viharokban többször is beázott, és 2-3 hektoliter víz kilapátolásánál és felszínre vödrözésénél nincs jobb zsírégető torna!

Az evéssel viszont elengedtem magam, gyakran beugrott egy kis nass a tévé előtt.

Ennek fényében magam is meglepődtem, az újabb kiló fogyáson, mert ez egyben a gyűrűs rekordom is.

A gyűrűről:

Nyáron nem voltam szűkítésen, mostanában gondolkozom rajta, hogy be kéne jelentkezni. Mert mintha kitágult volna egy kicsit, de lehet, hogy csak megszoktam. A megszokás alatt azt értem, hogy valószínűleg kitapasztaltam, mit és milyen gyorsan enged át és automatikusan így eszem. Tény, hogy lassabban eszem és ritkábban repetázok. Ráadásul mindez már fel sem tűnik.

Úgyhogy elsejétől először nekiállok tudatosan használni a gyűrűt, azaz még több sport (minden nap) és elbúcsúzom az esti nassolásoktól is. Ha ez elég a gyorsabb ütemű fogyáshoz akkor nem piszkálom a gyűrűt, esetleg benézek egy kontrollra.

Ha nem sikerül a dolog és ebben érzésem szerint a gyűrűnek is szerepe lesz, akkor szűkíttetem. De jelen állás szerint bizakodó vagyok, szerintem egy kis odafigyelés mellett nem lesz rá szükség.

A héten úsztam kétszer 3000 métert és le is ment az Adrián felkapott egy kiló.

További fogyásra viszont nem számítok, mert ma egy tejfakasztó bulin van jelenésem, holnap meg húzunk le a Balatonra, élvezni még egy kicsit a nyarat. (amely mindig sokkal rövidebb mint a tél)

Ráadásul jövő héten az uszoda is zárva lesz karbantartás miatt, ezért gondban vagyok, hogy hová járjak addig.

Múlt héten beugrott még öt nap kiruccanás Opatijába, az Adriához.

Végre jó időnk volt, így nem a sportolás dominált, hanem a tengerparton heverészés koktélokkal kísérve. Az eredmény plusz egy kiló, de holnaptól megint minden nap úszom, elvégre vészesen közeledik a Balaton-átúszás napja. Addig formába kell lendülnöm és le kéne adni egy ötöst, ami egyben gyűrűs életem legkisebb súlyát is jelentené.

Vége a nyári szabadságnak, zökkenek vissza a kerékvágásba.

Ma reggel megmértem magamat, nem fogytam a szabi alatt, de nem híztam egy dekát sem! Ez pozitív, mert eddig egy ilyen kitérő mindig 3-4-5-6 kiló pluszt jelentett, amit aztán vagy sikerült leadni, vagy még inkább, nem.

Most nincs ilyen gondom, mondjuk tettem is érte. A kajával nem vigyáztam, de nem is nagyon kellett mert az esti nassolások a félpanziós rendszerből adódóan, nehezen lettek volna kivitelezhetők. De rengeteg bort ittam, hiszen a badacsonyi borvidék kellős közepén nyaraltunk, ami a rizling-mániákusok Mekkája.

Ám ezt ellensúlyozta, hogy reggelente úsztam a szálloda medencéjében, ha nem is annyit mint itthon. De azért megvolt a napi 1000 méter, ami megadta a napnak a sportos alaphangot.

Utána meg - mivel elég rossz idő volt - általában valamilyen szabadtéri programot csináltunk a családdal, ha már a Balaton túl hideg volt a fürdéshez. Így aztán pl. megmásztam a nagyvázsonyi, szigligeti és a sümegi várat, többnyire egy gyerekkel a nyakamban. Ha meg nem váraztunk akkor kutyagoltunk a veszprémi állatkertben, a salföldi majorban, vagy futottam a fiam után a révfülöpi mólon aki egy bicikli-gokartot hajtott veszettül.

Emlékszem, tavaly is felmentem a szigligeti várba és majdnem beledöglöttem. Volt vagy fél óra amíg felérve magamhoz tértem. Most meg - ha nem is mint egy gazella vagy kőszáli kecske - de egész simán feljutottam, megizzadtam de nem fulladtam ki.

Alakul ez.

Viszont a Balatont végül nem úsztam át, mert a rossz idő miatt az első, majd a pótidőpont is törölve lett. Most augusztus 28-ra van kitűzve az átúszás napja, de vannak kétségeim, hogy akkor megfelelő idő lesz-e hozzá...

Pénteken szabira megyek végre, szombaton meg átúszom a Balatont. (ha az időjárás is úgy akarja)

Lement újabb fél kiló de ez bőven a normális ingadozáson belül van.

Viszont jót röhögtem magamon, mert pár hete írtam egy riposztot Szaldó címmel, ahol a műtét óta eltelt fél év eseményeit rögzítettem, elemeztem. Csakhogy megtréfált a Gergely-naptár, ugyanis csak augusztus 5-én lesz fél éve, hogy megműtöttek.

Tehát a helyzet az, hogy január elsején 230 kiló voltam, a műtétre 220 kilósan vonultam be, most pedig 209 kg-ot nyomok. Akárhogy is nézzük ez mínusz 21 kiló, és vállban is híztam valamennyit, ami szintén pozitív irányban árnyalja az összképet. 

Most nagyon optimistán látom a jövőt, tenni fogok érte, hogy ez így is maradjon.

Félpanzióra fizettem be a családot, szerintem ez nekem is segíteni fog. Ugyanis a hotelben nincs közért, így nehézkes lesz esténként nassolni. Ugyanakkor a Badacsonyi Borvidék kellős közepén fogunk figyelni (asszem' ez nem véletlen), és a kedvenc borom a rizling...

Mindenkinek kellemes pihenést kívánok, augusztus első napjaiban jelentkezem újra!

Nos, felavattam az irodát is. Mármint hányással.

Pedig csak egy török bárány nyársat próbáltam megenni, salátakörettel. Érdekes módon szinte paraméterezhetetlen, hogy mi és mikor nem megy le. Jó, általában reggel a legszűkebb a gyűrű és délutánra tágul, de ebédre ettem már ennél komolyabban megrágandó kajákat is, minden probléma nélkül.

De ez most kijött. Ráadásul az első három falat után, úgyhogy a maradék 90%-ot a hűtőbe mentettem és lehet, hogy csak holnap próbálkozom meg vele újra.

Ma reggel ráálltam a mérlegre, hogy megnézzem a múlt heti sok úszástól leadott két kilóból mennyi jött vissza a hétvégi kanbulin.

Semennyi. Sőt, lement még kettő.

Nem kezdem el keresni az okokat és nem gyártok elméleteket, egyszerűen csak:

Örülök.