Tegnap rekordot döntöttem. No nem fogyásit.

Sikerült éjfélre hazaérnem a munkából. Ezért virtuálisan kiutalok magamnak egy Sztahanov bronzplakettet, zöld, recés szélű filcalátéttel. Apám volt tele ilyenekkel, egy aktatáskában tartotta őket. Jó nehéz volt.

Elvileg egyszerű lett volna evés nélkül beleszédülni az ágyba. De ilyenkor még annyira pörög az agyam, hogy nem tudok elaludni, kell egy kis átmenet.

Az átmenetben a gyűrű is részt vett, 5 virslit és némi sajtot tuszkoltam át rajta. Közben az Eurosport2 ötpercenként ismétlődő sporthíreit bámultam. A harmadik kör után már nem értek meglepetések és ez nagyon megnyugtató volt.

A náthám már távozóban. Ha hétfőre teljesen rendbejövök, a betegség által elvont energiákat megpróbálom átcsoportosítani, és egy könnyed diétára fordítani. Azt tervezem, hogy bármilyen későn érek haza, csak nagyon keveset vacsorázom. Azok is olyan ételek lesznek amiket csak lassan tudok megenni, hogy meglegyen a ráérős-sokatevős vacsora fíling. (Tönkölyzsömle rulez!)

Szombaton viszont vendégek jönnek hozzánk. Sajtfondüt csinálunk, én kenyér helyett almát meg zöldségeket mártogatok majd a masszába. Viszont bort fogok inni hozzá. Nem keveset, ezt bátran megígérem.

Lazuljatok ti is!