Lényegében nem úszom, viszont ütöm-vágom a kertet és sokat mozgok a gyerekekkel. A hétvégéim is aktívak, nincs otthon tespedés. Mégis meglep, hogy tovább csökkent a súlyom, már bőven -40 felett járok. De konkrét számot csak akkor írok, ha jövő héten is fennáll ez a klassz helyzet.

Nem is erről szól ez a bejegyzés, hanem az Első alapszabályról:

Gyomorgyűrűvel lefekvés előtt minimum 2 órával már ne egyél!

Különben úgy jársz mint én sokszor, legutóbb tegnap előtt éjjel.

Nem alszol jól, a félálom és az álom határán egyensúlyozol. Nem tudod mi a konkrét baj, de érzed, hogy valami nem stimmel. Aztán elkezdesz köhögni, nem tudod mitől. Egyre erősebben. Ha rutintalan vagy, akkor rámegy az éjszakád, mert a köhögés csak egyre erősödik.

Ok: A lefekvés előtt elfogyasztott táplálék (lehet az egy fél barack is, nem, nem pálinkára gondolok) nem tud átcsússzanni a gyűrűn. Mert vízszintesen már a gravitáció sem segít, főleg ha hasonfekve még össze is nyomod a gyűrűt. Így aztán az étel a gyűrű felett marad, de a gyomorsav dolgozik. Sőt egyre több termelődik, mert a szervezeted emésztetlen táplálékot észlel. Ekkor már a gyomorsav sem jut át a gyűrűn, ezért ahogy mocorogsz felfröccsen a nyelőcsövedbe. Ahol jó kis refluxos tüneteket okoz, ami egyre erősödő köhögésben nyilvánul meg, amint a torkodig ér a cucc.

Megoldás: Megelőzés. Ha már kész a baj, akkor az első jelre ki kell mászni az ágyból és a mellékhelyiségbe kell zárni a rókát. Ha nem jön magától akkor ki kell csalogatni, nincs mese. (Ennek módját a fantáziátokra bízom) Utána pedig meg kell inni minimum fél liter vizet, lassú, de határozott kortyokban, hogy lemossa a nyelőcsövedről a gyomorsavat. A vízívás után tilos rögtön lefeküdni, meg kell várni míg a víz biztosan átért a gyűrűn. Különben félóra múlva megint a fajanszkamiont fogod kormányozni a műanyag kávával.