Napok óta fáj a torkom. Dokinál is voltam, azt mondta randa de nem gennyes, ne szedjek antibiotikumot. Örömmel engedelmeskedem. Mert a műtét utáni durva antibiotikum szedés után, talán pont most kezd helyreállni a bélflórám a sok barátságos baktériumtól, amiket tablettapor, kefír és kombucha-tea formájában leküldtem.

De emiatt azért úszásban óvatosra vettem a figurát és feleztem a távot. Inkább a szaunát nyomtam meg, fél órát ücsörögtem bent egyhuzamban, és mindenféle izzasztó olajok (fahéj, kakukkfű, rozmaring) vizes elegyét locsoltam a forró kövekre. Hátha kinyomja belőlem a bacikat.

Jó lenne, mert gyűrűs énem legnagyobb próbatétele előtt állok, amúgy is. Pénteken megyek disznót vágni!

Két hete is volt egy, de azt még nem mertem bevállalni. Most viszont a saját disznómat vágjuk (Jácint a neve), ezt nem hagyhatom ki. Az evéssel fogok tudni mértéket tartani, az ivással próbálok. Bár ebben meg az fog segíteni, hogy kedvenc kiskocsmánkban helyben főzött sört mérnek, ez a cégérük. Ez élből kiesik, nem gond. Innék helyette bort, de az finoman szólva nem az erősségük. Egyszer próbálkoztam vele, de nem lett belőle tartós kapcsolat.

A "bóti" töményektől meg egyenesen irtózom, úgyhogy a kocsmában marad az ásványvíz valószínűleg. De napközben majd szépen becsúsztatok némi rizlinget és házipálinkát, saját forrásból, hogy jobban menjen a munka.

A házipálinkát persze csak azért, hogy elmúljon a torokfájásom...