Tartom a szerdai, eddigi legkisebb súlyomat. Kérdés mennyi marad meg belőle a hétfői hivatalos mérlegelésig. Mert a hétvége mindig nassolósabb, ma meg még étterembe is megyek.

Régóta szerveződik ez az éttermi összejövetel néhány barátunkkal. Én sokáig lebegtettem, hogy megyünk-e. Mert fogalmam sem volt, hogy két héttel a műtét után vajon lesz-e bármi értelme. Ahhoz nem volt kedvem, hogy egy pohár mentes vízzel ücsörögjem végig az estét, míg ők falják az olasz tésztákat és vedelik a bort. (Ráadásul büntetlenül megtehetik, fene a belükbe)

De az helyzet, hogy már nincs gondom az evéssel. Elvileg négy hétig csak folyadékot ihatnék, de ahogy hallottam sorstársaimtól, ezt tulajdonképpen senki sem tartotta be. A fogyás szempontjából nincs is ennek jelentősége, mert a kalóriatartalom nem függ össze a halmazállapottal. Ezt egy túlbiztosított dolognak tartom, négy hét alatt bizonyára mindenkinek rendeződnek "a belső dolgai" annyira, hogy nekilásson a szilárd tápláléknak.

Azért továbbra is főleg kefírt, joghurtot, krémleveseket fogyasztok, de ettem már rántottát, főzeléket, virslit, fasírtot meg kemény sajtot is. Persze nagyon megrágom, mert azért fosok, hogy elakad.

De a lényeg, hogy így már van értelme elmenni étterembe. Persze nem egy véres sztékkel fogok megküzdeni, hanem valami csirkével és zöldkörettel, de a fíling meglesz. Még vasárnap ittam egy pohár bort is, amitől röhejes módon be is rúgtam kissé. Most is engedélyezek magamnak pár pohárral, remélem nem állok fejre tőle. 

Hétfőn pedig már mehetek úszni, onnantól mondhatom, hogy az életem visszatért a normál kerékvágásba.