Megvolt a második szűkítés. Nem volt Bende doktor, egy másik orvos csinálta. Jó szarul. Hiába mondtam neki, hogy a kis tű rövid lesz. Aztán a nagy tűvel is szúrt vagy négyet mire eltalálta a port-ot. Ráadásul a szúrások fájtak is és rendesen vérzett a bemeneti nyílás.

De legalább nem is volt jó fej, rendesen kioktatott amikor rákérdeztem, hogy kábé hányadik szűkítés után fog az evés komoly nehézséget okozni. Pedig nem kifogásokat kerestem, csak érdekelt mik a tapasztalatok ezzel kapcsolatban. De ő csak azt hajtogatta, hogy egyek keveset. Köszönöm, ez aztán a forradalmi infó. 

Úgyhogy ez rossz kör volt, végig azt éreztem, hogy az orvosnak nyűg ez a helyettesítősdi.

Az első szűkítés egyáltalán nem fájt, viszont ettől még most is fájok.

Enni még nem próbáltam, mindössze egy fél lierter natúr joghurtot ittam. Nem tudom fogok-e ebédelni, egyelőre nincs kedvem (semmihez).