A tegnapi után mára egy vidám bejegyzéssel készültem, de sajnos nem fog összejönni.

Elég sokat kellett melóznom tegnap, de ez nem gond, szeretem a munkámat. Azt már kevésbé, hogy alig tudtam kikászálódni az autóból mikor végre hazaértem, olyan fáradt voltam. Be kell látnom, ugyan nincs betegség-tudatom de attól még nem vagyok olimpiai formában. Mégiscsak átestem egy gyomor műtéten, ami nem mindennap esik meg az ember fiával. 

A vacsorával nagyon figyeltem, megálltam egy tányér levesnél és nem is kellett több. Ennek ellenére vagy ettől függetlenül egyszer csak elkezdett rohadtul szúrni a bal oldalam, mintha beszorult volna egy levegő buborék. Próbáltam sétálgatni a kertben és nagy levegőket venni, úgy tűnt elmúlik aztán mégis visszajött.

Nem tudom tényleg csak egy légbuborék (ami eredhet az önkéntelenül is kissé görnyedt testartásból a vágásaim miatt) vagy maga a gyűrű okozza. Minden esetre újfent nem tudtam az oldalamra feküdni, ami nálam kész tragédia mert a műtétig mindig hason és oldaltfekve aludtam. Hanyattfekve meg szinte képtelen vagyok. Rádásul az egy hete tartó kényszerű tunyaság miatt elültem és elfeküdtem a hátsó fertályomat ezért iszonyúan zsibbadnak a lábaim ha a hátamra fekszem.

Így nem valami sokat aludtam az éjjel, kimerülten ébredtem és amikor kinézve az ablakon láttam, hogy milyen genny idő van, legszívesebben eret vágtam volna magamon. Ánplüsz továbbra is szúr az oldalam, hogy ba... enné meg a fene.

De nem kortyolok többet a rosszkedv mocsarából, mert a súlyom tovább csökkent, egy kilóval könnyebb vagyok mint hétfőn. Ez persze nem tűnik soknak, de annak fényében, hogy egész nap egy literes zacskós tejjel a fejemen kéne mászkálnom, hogy hozzam a két nappal ezelőtti súlyomat, mégiscsak számít.