Ezt a versikét az egyik kedvenc barátom költötte, és nyújtotta át nekem abból az alkalomból, hogy a műtét előtti utolsó hétvégén még csaptam egy bulit, ahol a barátaimmal ünnepélyesen elbúcsúztam kedvenc itókámtól, a fröccstől.

Ebből is látható, hogy fura mód nekem nem a műtéti kockázat, vagy az azt követő hathetes diéta volt a legnagyobb visszatartó erő. Hanem az a tudat, hogy a műtét után soha többet nem ihatok szénsavasat. Ráaádul ezt a tiltást komolyan kell venni, mert a buborékok nehezen, vagy egyáltalán nem tudnak kijutni a gyűrűn át, és ez fájdalmas feszülést, szélsőséges esetben pedig gyomorrepedést is okozhat.

Röhej, de emiatt komolyan rezgett a léc.

Ugyanis egy átlagos napom addig úgy telt, hogy napközben az irodában lájtkólát vedeltem, este pedig szénsavas ásványvizet. Ha nyár volt, akkor persze inkább fröccsöt a teraszon, Szászi-féle olaszrizlingből, aminél jobb nincsen. De még éjszakára is be volt készítve egy buborékos Szentkirályi az ágyam mellé.

Ezért villámcsapásként ért a felismerés, hogy ezektől búcsút kell vennem. Pedig addigra már lényegében eldöntöttem, hogy belevágok a gyomorgyűrű műtétbe. Mégis hátraléptem kettőt, mert úgy éreztem ezekről nem fogok tudni lemondani. Koplalni napokig tudok, jól tűröm a fájdalmat, dehogy ezentúl mentes vizet igyak? Az kizárt.

Hiszen benne van a nevében, hogy "mentes". Azaz hiányzik belőle valami, amit én szeretek.

Aztán persze győzött a józan ész, ezen nem múlhat, majd lesz valahogy. Az utolsó napokban lényegében kiittam egy jacuzzi-t, fröccs, sör, szóda, pezsgő, kóla szinte mindegy volt csak csípjen. Még a kórházban, a műtétet megelőző napon is megittam vagy három másfeles Szentkirályit.

Reggel műtöttek, 11 óra körül már magamnál is voltam, délben már kör sms-t küldtem az aggódóknak, hogy jól vagyok. (- Hogy vagy? - Jól. - Bővebben? - Nem jól.) Viszont aznap nemhogy szénsavasat, hanem egyáltalán semmilyen folyadékot nem ihattam. Meg kellett várni a másnapi nyeléspróbát, hogy jól rögzítették-e a gyűrűt, nem megy-e félre valami nyeléskor.

Ezt nehezen viseltem. Minden más bajom is volt, ráadásul vattát köptem. Ezért másnap a próbához lenyelendő fél deci, egyedi ízvilágú kontrasztanyagot is nagy élvezettel fogyasztottam el. Utána pedig a sima mentes ásványvíz is olyan örömöt okozott, mint máskor negyven fokban egy jéghideg hosszúlépés. 

Tehát kaptam egy kis lökést a "leszokáshoz", nem tudom ezért vagy másért, de a dolog könnyebben megy mint gondoltam. Alapvetően mentes ásványvizet iszom, hétvégén meg rostos üdítőket. Mondjuk erre figyelni is kell, mert a lájtkólában és a szódában nem volt kalória. Míg a rostos üdítők eredményezhetnek olyan extra kalóriabevételt, ami nem volt a büdzsében betervezve. Csakhogy itt a deficit a cél.

Persze most hideg van, nem is kívánom a fröccsöt. De már eldöntöttem, hogy a kánikulai fröccsöket majd könnyű rozékkal váltom ki. Ugyan nem rajongok a rozéért, de két héttel ezelőtt még a rózsaszín kupakos ásványvízről is azt hittem, hogy azt női vásárlóknak fejlesztették ki...