Minden súlyosan elhízott embernek megvan a története arról, hogyan lett kövér. De ez rajta kívül nem szokott érdekelni senkit. Úgyhogy kezdjünk inkább a tényekkel:

2010 január 4-én 230 kg voltam. Ekkor belekezdtem a szokásos vad, év eleji fogyókúrába és február 4-én 211 kg-ot mutatott a mérleg.

A különbség csak annyi volt az előző tíz évekhez képest, hogy közben vettem egy nagy levegőt és bejelentkeztem gyomorgyűrű műtétre is.

Jól tettem, mert a február 4-i 211 kg-ból február közepére 219 kg lett, mikor befeküdtem a kórházba.

A műtét 5 napja volt, most 210,5 kg-ot mutat a mérleg.

Varratszedés egy hét múlva lesz. Vannak fájdalmaim, de csak annyi mintha megcsináltam volna 300 felülést, és a varratok húzódnak kicsit. De napról napra jobban vagyok, ma már dolgozom is.

Naplómnak nem célja reklámot csinálni a gyomorgyűrűnek. A műtét előtt próbáltam alaposan tájékozódni a beavatkozásról itt a neten, de elég kevés információt találtam. A tapasztalatok leírása is főként nőktől származott, gondoltam akkor én megírom ezt a dolgot a teremtés koronájának oldaláról.

Nos, az eddig eltelt négy napban a legfontosabb felfedezésem az, hogy egyáltalán nem vagyok éhes. Tegnap például reggelire fél liter kefírt, ebédre másfél tányér szűrt levest, uzsonnára pedig fél liter feleségem által készített gyümölcsjoghurtot ettem. Ja, ebéd után beugrott egy minimális mennyiségű diétás fagyi is, de vacsorázni meg konkrétan elfelejtettem.

A műtét előtt nagy fröccs és lájtkóla fogyasztó voltam, és a legjobban attól tartottam, hogyan fogom ezeket nélkülözni majd. (Mert a gyűrűvel minden szénsavas folyadék örökre tiltólistára került.) Érdekes módon egyáltalán nem hiányzik, sőt még arra is külön figyelnem kell, hogy eleget igyak. Mert furcsa mód a víz csúszik le a legnehezebben és a sűrűbb meleg leves meg a legkönnyebben.

Persze ez még nagyon az eleje...