Nos, tegnap megvolt az első negatív tapasztalat. Bár nem a tapasztalat volt negatív, hanem az élmény.

Egész nap minden rendben ment, ebédre szép lassan lenyomtam egy liter ayran-t (török sós joghurt ital, fele-fele arányban joghurt és víz keveréke, sóval ízesítve, régóta szeretem) délután meg egy nagy bögre tejeskávét.

A feleségem rokonlátogatóban volt a gyerekekkel, ezért nagy nyugi fogadott amikor fél hét körül hazaértem. Csak a kutyát kellett megfékeznem, hogy ne ugráljon fel rám a negyven kilójával. Mert nem biztos, hogy a varrataim örülnének az iromba tappancsainak.

Viszont a tűzhelyre szépen ki volt készítve egy lábos krémleves. Kicsit sűrűnek éreztem, ezért egy picit felhígítottam tejjel, majd lecsúsztattam belőle két tányérral gond nélkül. Nagyon könnyen lement, ezért a két tányér között nem is tartottam szünetet. Élveztem, hogy végre megint (majdnem) rendesen eszem. Elvégre nagyevő lennék vagy mi.

Jól is laktam, sőt nagyon jól.

Megjött a család, eltelt az este, és lefekvés előtt azon kaptam magam, hogy a régi rutintól vezérelve ott állok a nyitott hűtő előtt és azon bambulok, hogy mit lehetne még megenni gyorsan. Persze rájöttem, hogy semmi szilárdat és nem is vagyok éhes. De végül úgy gondoltam, hogy egy-két korty bio joghurt nem árthat meg. Ezt még nem próbáltam a gyűrű óta és óvatlanul rendesen meghúztam az üveget.

Ekkor érdekes dolog történt. (12-es karika)

Lenyeltem, majd pár másodperc múlva az egész újra a torkomban volt. Próbáltam újra lenyelni, ez csak részben sikerült, egy része a torkomban ragadt, gyomortájékon pedig elég nagy feszítő fájdalmat éreztem. A róka családot nem volt kedvem előcsalogatni, ezért próbáltam újra és újra lenyelni a cuccot. Kimentem a kertbe, elszívtam egy cigit (igen, dohányzom) és lassan úrrá lettem a helyzeten. De amikor az ágyban vízszintbe kerültem fájó böffentések közepette megint jött a joghurt-attack, míg valahogy el tudtam aludni.

Reggel leteszteltem a bio joghurtot és úgy láttam, hogy ez volt eddig a legsűrűbb étel amivel próbálkoztam. De szerintem inkább a mennyiséggel volt baj, az első tányér krémleves után várni kellett volna és csak akkor megenni a másodikat, ha még éhes vagyok. Persze ez nehéz, mivel klasszikus éhségem a műtét óta nem volt, enni viszont szeretek.

Kezdem belátni, hogy ez a gyűrű rá fog kényszeríteni az egészséges, sokszor keveset evés útjára. (Mondjuk a "sokszor" eddig is megvolt, múhaha.)

Ma reggel 70 dekával többet mutatott a mérleg mint tegnap. Nem tulajdonítok ennek különösebb jelentőséget, valószínű csak arról van szó, hogy a kezdeti egyáltalán nem evés miatt kiürült tápcsatornák kezdenek újra megtelni.

Emiatt át is állok a heti két mérlegelésre.