Tegnap sikerült este fél tízig éktelenkednem a munkahelyemen, úgyhogy jó késő volt mire otthon megvacsoráztam. Persze gondolkodtam rajta, hogy kihagyom a vacsorát, de annyira kimerített a napi stressz, hogy nem tudtam elegendő akaraterőt összevakarni hozzá.
De nincs lelki ismeret furdalásom. Biztos van aki szerint pont ezeket a szituációkat kéne elkerülni. Én igazat is adok neki, elméletben. Elméletben én úgyis baromira értek a fogyókúrához, sőt gyakorlatilag is, hiszen már több száz kilót fogytam életemben, talán egy tonnát is...
Cserébe azért megbüntettem magam ma reggel 2000 méter úszással. Igaz nem gyorson úsztam, csak mellen. De összekulcsolt lábbal, csak kéztempókkal. Fincsi volt.
Hétfőn szűkítenek, érdeklődve várom majd az első falatokat.
