Isten látja lelkem, nem vagyok hipochonder.

De amikor ma arra ébredtem, hogy fáj a hátam (vagy a tüdőm?), arra gondoltam tűdőgyulladásom van. Négy hete nem tudok ebből a megfázásból kikecmeregni, néha javult a helyzet, de aztán különféle tünetek megjelenésével rosszabbra fordult.

Tegnap volt a csúcs, úgy köhögtem egész nap mintha elszívtam volna egy karton mezítlábas Kossuth-ot.

Szóval beijedtem reggel, ugyanakkor a hátfájáson kívül az összes tünetem enyhült és most azzal nyugtatom magam, hogy csak izomlázam van a sok köhögéstől. (Utánanéztem a neten, ez bizony előfordulhat) Holnap minden esetre okosabb leszek.

Tegnap egyébként máris bejelentkeztem a következő szűkítésre telefonon. A doki hétfőn azt mondta, hogy négy hét múlva jöjjek. Ebből a telefonos időpont egyeztetésen lett egy kis gubanc, mert a hölgy akivel beszéltem 6 hétre akart felírni a listára. Mondván, hogy 5-6 hetet szokás várni a szűkítések között. De addig izmoztam és hivatkoztam az orvosra, amíg fel nem írt 4 hét múlva, hétfőre.

Ma reggel sem mentem még úszni, ezért otthon reggeliztem. A feleségem teljeskiőrlésű tönköly zsemlét hagyott az asztalon, abból csináltam egy szép nagy szendót.

Nos, lett vagy fél óra míg meg tudtam enni. Ez a teljeskiőrlésű cucc az első, amit szinte nem tudok lenyelni. Ha teljesen péppé rágom akkor lemegy, de szerintem a következő szűkítésnél el kell tőle búcsúznom, pedig szeretem és egészséges.