Reggel 7-kor megtörtént a varratszedés. Inkább kellemetlen volt, semmint fájdalmas. A doki meg volt elégedve a sebek állapotával, ennek ellenére csak egy hét múlva kezdhetek el újra úszni.

Volt ott velem párhuzamosan egy velemkorú nő is. Véletlenül beláttam hozzá a két függöny találkozásánál, hát csúnyán szét volt nyílva a sebe, szegény, brrrrr, áldom a szerencsémet, hogy nekem nincs ilyen problémám.

Péntek este valami irdatlan jól aludtam végre, már oldalt feküldve sem fájt. Ennek köszönhetően volt vagy tíz óra mire kikászálódtam az ágyból, pedig a gyerekeim már jóval korábban bepróbálkoztak a kitessékelésemmel.

Szombaton más is megváltozott. Hirtelen már nem okozott nehézséget a nyelés, úgyhogy egyre sűrűbb ételeket vettem magamhoz, elindult a kísérletezés. Vasárnap ez odáig fajult, hogy egy rántott hagymakarikát és pár hasábburgonyát is leküldtem, gond nélkül. Persze arra nagyon figyeltem, hogy alaposan megrágjam az ételt (ez eddig finoman szólva sem volt rám jellemző). Mert horror történeteket hallottam arról ha megakad az étel a gyűrűn és nem megy át.

Igazság szerint túlontúl is belefeledkeztem a dologba, mert vacsorára két kisebb tányér krémleves, két kisebb adag krumplipüré meg pár falat pirított gomba csúszott be. Amit desszertjént egy diétás habos süti, késő este pedig két Norbi puding követett.

Nos ez már alaposan eltelített, de egyből rá is ébresztett, hogy ami folyékony és könnyen ehető az nem feltétlenül diétás is. Nem arra kell törekednem, hogy olyasmit egyek ami könnyen átmegy a gyűrűn, mert annak még hízás is lehet a vége.

Inkább olyan ételeket kell a célkeresztbe vennem, amik még éppen átmennek a gyűrűn. De csak lassan, hogy kis mennyiségtől is sokáig jól lakottnak érezzem magamat. Persze nagy a csábítás, hogy jégkrémet habzsoljak. De asszem' ezt a lehetőséget ezentúl meghagyom a vasárnap bűnös kiváltságának. 

A súlyom 211 kg, szerintem most telítödött hétköznapi szintre az emésztőrendszerem táplálékkal. Ezt tekintem innentől kiindulási alapnak és csak hétfőnként fogom mérni magam, mert ezt tartom normális intervallumnak.