Na kérem. Átúsztam a Balatont.

Persze valójában még nem, hiszen a hivatalos Balaton-átúszás csak július 24-én lesz.

Viszont a hivatalos Révfülöp-Balatonboglár 5.200 méteres versenytávjára még rá is tettem 300 métert, így összesen 5 és fél kilométert tempóztam le ma az usziban, két óra húsz perc alatt. Ezt az időeredményt elfogadnám bő két hét múlva is, amikor valóban átúszom a Balcsit.

Ez a hét most elég sportosra sikerül, mert tegnap délután fűnyírás után még a fiammal is fociznom kellett a játszótér melletti focipályán.

Ha mindig ennyit tudnék mozogni, nem kéne se gyűrű, se fogyókúra.

Nagyjából fél éve volt a műtét.

A műtét óta fogytam 7 kilót.

Kevés? Igen.

Okok:

Nem ér a nevem. Megműtöttek, és azt gondoltam ha sokat sportolok a gyűrű önmagától is hatni kezd.

Nem így lett. Ugyanis a negyedik szűkítésig lényegében csak bebeszéltem magamnak, hogy kevesebbet tudok enni, de valójában az első három szűkítés nem gátolt az evésben, mintha nem is lett volna gyűrűm.

A negyedik már igen, de mintha ez is egyre kevésbé fogna meg. A szűkítés utáni héten a folyadék is alig ment le, de az elmúlt hétvégén simán meg tudtam enni egy tányér pörköltet. (ahogy előző hétvégén is, mindkettőt én főztem bográcsban és pazar lett!) Igaz, kettő már semmiképpen nem ment volna le. Úgyhogy pontosítok is: A negyedik szűkítés már érezhetően gátol az evésben, de korántsem annyira, hogy pl. ne tudjak megenni egy szem epret. Márpedig sorstársaim közül sokaknak egy szem eper elfogyasztása is komoly kihívás. Ettől én fényévekre vagyok és nem tudom miért.

Ráadásul nyáron lazábban is veszek mindent, kevesebb a meló, sok a focimeccs, így több a bevitt extra kalória is. (pl. borozás, fagyizás)

Megoldás:

Most nem töröm ezen a fejemet, élvezem a nyarat, ki kell pihennem magamat. Nem akarok stresszelni se munkán, se fogyáson, arra ott van az év másik tíz hónapja. Egyedül az úszásban nem ismerek tréfát. A héten a fiamat viszem úszótáborba ezért jóval előbb érkezünk meg az uszodába, mint egyébként szoktam. Ezért több időm van, ami azt eredményezi, hogy hétfőn 3000, kedden 3300, ma pedig 3500 métert úsztam. (Le is ment két extra kiló két nap alatt, de ennek nem tulajdonítok nagyobb jelentőséget mert a hétvégi balatoni kanbuliban ugyis visszajön)

Sokan azt mondják, hogy szemre sokkal többet fogytam mint 7 kiló. Ez a sport hatása lehet, miszerint felszedtem egy csomó izmot ami kétszer-háromszor olyan nehéz mint ugyanannyi térfogatú zsír. De ez nem vakít el, ugyanis eddig is nagyon erős és izmos voltam, vagyok, és leszek is a háj alatt.

Elvileg be vagyok írva az ötödik szűkítésre július 19-én. De ki fogom hagyni mert az a doktor lesz aki egyszer nagyon megkínzott és tíz napig brutális antibiotikumokat kellett szednem, hogy ne gyulladjon be a cucc.

Szerintem végignyomom így a nyarat, aztán majd szeptember elején megyek a következő szűkítésre. Ami már az ötödik lesz, ha egyáltalán tudják még szűkíteni. Ha nem, akkor ezzel az átmérővel kell megoldanom a dolgot.

A foci VB miatt nem beszélhetek fogyókúráról, mert mindig akad egy haver akivel meccset kell nézni és akkor persze némi bor is lecsusszan, de a gyűrű - most már - magától is hat talán.

Persze nem ez a normális és nem ettől várom a csodát. De hétvégén meccsnézéssel összekötött kerti partiban voltam, ahol én főztem a pörköltet bográcsban, de korántsem tudtam annyit enni belőle mint szerettem volna. (pedig mindent megpróbáltam, kivéve a turmixolást, azt soha!)

El kell ezt fogadni, elvégre nyár van és az ember ilyenkor kicsit lazábban vesz mindent.

Úgyhogy most annyit tudok segíteni a gyűrűnek, hogy a héten minden reggel úszok, legalább kétezer métert. Sőt, hosszú idő után a Balatont is átúszom júliusban.

Enni viszont valóban alig tudok, hála az égnek!

Most már eltelt annyi idő a legutóbbi szűkítés óta, hogy kijelenthessem: ez komoly, kérem!

Délutánra még tágul egy kicsit, sőt néha az ebéd is egész jól lemegy. De ezek inkább azok a kivételek melyek erősítik a szabályt. Tegnap reggelire kaptam 4 db 5x5 cm-es bundás tönkölykenyeret. Délután négy óra volt mire meg tudtam enni őket.

Elég későn értem haza a munkából és nem volt türelmem megvárni míg a felségem megmelegíti a halászlevet, előtte bekaptam egy maradék párizsi csücsköt. Húsz percig vártam, hogy lemegy-e, aztán inkább visszaszolgáltattam az anyatermészetnek.

Mérlegre egyelőre nem állok, mert két hét múlva valami igazán szép számot szeretnék látni.

Viszont úsztam ma 3.300 métert, igaz tegnap reggel nem tudtam uszodába menni.

Éjszaka nagyon megszomjaztam, ezért jó alaposan meghúztam az ágy lábához készített ásványvizes üveget. Valamennyi félrement ezért köhögtem egy kicsit. De nem nagyon, csak épphogy. De a harmadik köhögésre a gyomromból is visszajött a víz, ergo vízesést produkálva kihánytam az egészet.

Kemény a helyzet, még a víz sem megy le automatikusan.

De erre várok négy hónapja!

Ma reggel megtörtént a negyedik szűkítés.

Előtte - ahogy elterveztem - megreggeliztem és így nem szűz gyűrűvel vártam az akciót. Most nagyon sokat kellett várni az orvosra, végül pedig nem is Bende doktor jött le hanem az a fiatal orvos aki a legutóbbit is csinálta.

Ezt én nem bántam, mert jók voltak a tapasztalataim vele kapcsolatban. Ügyes és kevésbé elfoglalt mint dr Bende, többet lehet kérdezni tőle.

Gyorsan meg is kérdeztem, hogy normális-e, hogy a gyűrűt reggel szűknek érzem, estére viszont olyan mintha nem is lenne? Azt mondta ez a dolog fizikájából adódik és sokan tapasztalják ugyanezt.

Minden esetre, talán pont ezért alaposan behúzta a gyűrűt, alig ment le a kontrasztanyag. Szerinte egy kicsit szigorúbbak is voltak a kelleténél és javasolta, hogy igyak meg fél liter vizet kint és ha nem megy le, menjek vissza.

Szerencsére lement, bár nagyon nehezen.

Fura, de roppantmód örülök ennek a fejleménynek. Most be is tartom az egy hetes folyadék kúrát, mert először érzem, hogy a szilárd étel komoly problémát okozhat.

Remélem este is így lesz.

A 1749-es telefonszám felhívásával egyszeri 200 forintnyi pénzadomány juttatható el az ár- és belvízkárosultakhoz. Ha segíteni szeretnél, akkor hívd ezt a számot:

1749

Évekkel ezelőtt, amikor egy tavaszi gigadurva fogyókúra után éppen elég jól le voltam fogyva, úgy igyekeztem megtartani a súlyomat, hogy minden hétfőn lénapot tartottam.

A dolog bevált, őszig csináltam és nem nőtt a súlyom. Aztán persze abbahagytam és visszajött minden.

Most újra elővettem ezt a régi fegyvert, tegnap csak mentes vizet és gyógyteákat ittam. Szerintem ez a gyűrűvel kombinálva hatásos lehet. Persze nem kiabálok el semmit, de az bíztató, hogy a késői szerény reggeli óta még nem támadt gusztusom az ebédem elfogyasztására. Ha meg is eszem késő délután, megpróbálom kihúzni a napot vacsora nélkül...

Hat kiló nem ment le, de lement három. Mivel folytatom a jövő héten is, nem baj ha jövő hét péntekig jön össze kitűzött hat kilós cél.

Utána kezdődik a nyári szünet a gyermekeimnek, nem kell őket óvodába vinnem. Így korábban le tudok majd esni reggelente az uszodába. Ami azt jelenti, hogy lenne időm még többet úszni, akár 3.000 métert is reggelente. Asszem' egy próbát megér majd.

Épp most eszem a reggeli kis szendómat, basszus alig megy le, fele még a torkomban van. Pedig nem ettem gyorsan. Nem értem, hogy ez miért változik meg estére. Estére ez az érzés elmúlik, bármi lemegy, korlát nélkül. Pedig ebédre is diétás házhozszállított kaját eszem, attól biztosan nem tágul a gyűrű. 

A következő szűkítésre úgy fogok menni, hogy előtte letolok egy tönkölykiflit, mert szerintem utána veszi fel a ringli az átlagos átmérőjét. Eddig evés előtt mentem a szűkítésekre, ezért szerintem fals képet látott az orvos a gyűrű tágasságáról.

Persze ez mind spekuláció, tőlem bármi lehet az igazság, csak szeretnék már "nemenni tudni" este is.

Az elmúlt 9 napból csak hármat dolgoztam, kicsit el is engedtem magam, feljött két kiló.

Ezért ezt a hetet megnyomom, a reggeli úszásadagot felemeltem 2000 méterre és este csak nyers zöldségeket fogok enni a tervek szerint, meg kefírt. Hat kilót szeretnék ledobni péntekig, remélem a gyűrű segít a villámdiétában.

Hétvégén sokat melóztam a kertben és a sziklakertet is átalakítottam. Ez negyvenkilós kövek cipelésével is együttjárt. Érzem is, ezt nem szereti a gyűrű. De ez van, ki csinálja meg ha nem én?

Holnap pedig bútort fogok cipelni. Próbáltam megúszni, de nem sikerült. Majd lejegelem magam, az segíteni szokott.

Az pedig már egyértelműen kijelenthető, hogy a harmadik szűkítésnek evésgátló hatása van. De inkább még reggel és ebédnél, estére tágul.

Eddig a szűkítésekre éhgyomorral mentem, azaz nagyon szűk gyűrűvel. Valószínűleg ezért csak 1,5 ml-t tudtak rajta szűkíteni. A következőre viszont úgy fogok menni, hogy előtte megeszem a reggeli teljeskiörlésű szendómat, mert szerintem utána veszi fel a valós átmérőjét a ringli. Ha így szűkítik be, akkor szerintem végre már a vacsorával is egyértelmű gondjaim lesznek.

A súlyom múlt héten csökkent két kilót, de ma reggel ugyanannyit mutatott a mérleg.

Úgy tűnik hat a dolog. Bár szerintem egy negyedik szűkítésre még sort kell majd keríteni.

De tény, hogy már a vacsoránál is vannak gondjaim. Továbbra is a teljeskiörlésű pékáruk a legnagyobb ellenfelek. Tegnap a rántottavacsi mellé lenyomtam egy fél tönkölykiflit is, mire irgalmatlan csuklásba kezdtem, amely a közelgő hányás megbízható előfutára.

Szerencsére a ravaszdi végül nem bújt elő a rejtekéből, de mostantól nagyon figyelnem kell.

Édesanyám szerint megint fogytam, én nem érzem, a mérlegeléssel pedig várok még, úgyhogy valós adat csak jövő héten lesz.

A mai szűkítést sem Bende doktor csinálta, hanem egy harmadik orvos akivel még nem találkoztam. De ügyes volt és jó fej, max respekt.

Az első két alkalommal 2-2 ml folyadékot injektáltak a gyűrűbe, most viszont már csak másfelet, mert kettővel a lenyelt kontrasztanyag már csak nagyon lassan haladt át a gyűrűn. Ezért fél millilitert vissza kellett belőle szívni.

Ezt az orvos finomhangolásként jellemezte és valószínűsítette, hogy innentől komoly gondot fog okozni az evés. De a biztonság kedvéért egy hétig csak folyadékot ihatok, úgyhogy ha betartom nem fog kiderülni, így van-e.

Csakhogy nem tartom be. Fogok enni valami könnyen megrághatót, mert pokoli kíváncsi vagyok. Akár egy hányást is megér a bizonyosság.

De nem kell aggódni, csak valami olyasmit fogok megkóstolni ami nem okozhat bajt.

2010-05_17 15 óra 20 perc: Update! Megebédeltem.

Fasírt volt sült zöldségekkel. Baromira megrágtam minden falatot, semmi nem akadt el, de kellett fél óra a a szokásos öt perc helyett. Nem volt sok az egész, mégis teljesen elteltem vele. Bíztató, de este dőlnek el a dolgok.

Még egy hétvége és hétvégén választ kapok egy újabb kérdésre. (Persze marad elég)

Mielőtt a harmadik szűkítésen is átesnék, gyorsan elviszem még az asszonyt vacsorázni, hátha utána nagy ívben kerülnöm kell majd az éttermeket.

Hátha...

Szűk egy hét múlva, jövő héten, hétfőn megyek a harmadik szűkítésre.

Kicsit izgulok. No, nem a fájdalomtól tartok, hanem mert ez már éles lesz. Éles alatt azt értem, hogy ha a harmadik szűkítés sem fog meg, akkor aggódni fogok. Függetlenül attól, hogy dr Bende szerint akár négy szűkítés is szükséges lehet ahhoz, hogy komoly gátat vessen a gyűrű az evés elé.

Mindegy, előre felesleges darázni.

Jelen állapotomban egyértelmű, hogy reggel alig tudok enni, de pont estére kitágul (?) a gyűrű és majdnem minden lemegy. Pedig fordítva jobb lenne.

Tegnap este iszonyat ehetnék tört rám, pedig nem volt különösebben stresszes a napom. Ezért beugrott egy kis extra házikolbász is vacsora után, a tévé előtt. Azt hiszem ezzel tökéletesen illusztráltam volna egy fogyós TV műsorban, hogy mi az amit feltétlen kerülni kell...

Bár kenyér helyett zöldséget faltam hozzá, szerencsére imádom a friss paprikát, hagymát, paradicsomot és ezek nem hízlalnak.

Érdekes módon tudtam sokat enni, miközben a reggeli meg az ebéd egyre nehezebben megy le. Mintha a nap elején szűkebb lenne a gyűrű és délutánra kitágulna.

A fene se érti ezt.

Azért a mai úszásadagomba beszúrtam jópár büntető pillangóhosszt, egy falat kolbászért egy hossz volt a bünti.

Jó a közérzetem. Szedem még a bogyókat, de már teljesen jól vagyok.

Tegnap reggel nem tudtam elmenni úszni, ezért munka után - szerencsére már hatra haza tudtam érni - elvittem a gyerekeket és a kutyát sétálni, a közeli erdős területre.

A kisfiam bringával jött, a kislányom gyalog. Tartottam tőle, hogy a vége megiont az lesz, hogy nyakamban a lányommal, egyik kezemben a bringával, a másikban pedig az ötvenkilós szertelen kutyám pórázával teszem majd meg az út nagy részét.

De hősiesen kitartottak, pedig sétáltunk vagy három kilométert egy óra alatt. A kutya mondjuk elfáradt, de őt nem vettem a nyakamba.

Én is kellemesen elpilledtem, jó levegőn sétálni a természetben többet ér, mint egy hétvége bármelyik wellness hotelben.

A mérleg szerint stagnál a súlyom és én az egzakt dolgoknak szeretek hinni.

De a héten annyian de annyian jöttek azzal az uszodában, hogy egy csomót fogytam, ezért kezdek elbizonytalanodni. Ráadásul anyám is ezt állítja, pedig ő a legnagyobb kritikusom. (Meg egy ügyvéd barátom, na szerinte egy deka se ment le, ő az egyedüli ellenpont)

Állítólag van olyan, hogy az ember fogyása centikben mutatkozik meg és nem kilókban, ha a fogyás üteme lassú és zsírból történik. (mivel a zsír fajsúlya kisebb, mint az izomé)

Ettől függetlenül nem hiszek nekik, de persze jól esnek ezek a megjegyzések.

A héten minden áldott nap tudtam úszni 1.500 métereket, jól kihajtva magamat, ez biztosan nem árt az ügynek.

A fájdalom teljesen elmúlt, egy kis feszülés van még, de szedem bőszen az antibiotikumot és várom nagyon a következő szűkítést.

Látom, vérszagra gyűlik az éji vad! Rögvest megugrott a látogatottság ahogy felmerült egy kis színes bulvárhír fájdalomról, problémáról, kínról. Úgyhogy ezentúl ha esik a látogatottság, majd találomra berakok néhány képet balesetekről, árvízekről, tűzvészekről...

Persze csak tréfálok, gondolom az aggódás generálta ezt az érdeklődést. Amit ezennel nagyon köszönök és egyúttal jó híreim vannak.

Csökkent a fájdalom. Ettől függetlenül bementem a kórházba Bende dokihoz, megmutatni magam. Ez egy rendes fickó. Ugyan mindig rohan, de most sikerült öt percet rabolnom az idejéből.

Ő azt valószínűsítette, hogy megemeltem magam. Ez igaz lehet, mert a második szűkítés előtti hétvégén cipeltem fel a 60 kilós leandert a pincéből a teraszra. Már akkor éreztem, hogy ez nem esett jól, mert hasizomból vonszoltam fel lépcsőfokonként. Mondtam is az asszonynak, hogy utoljára liftezett a leander. Vagy megszokja a magyar klímát, vagy visszamehet Horvátországba, döntsön. De a pincébe a továbbiakban nem mehet vissza téli álmot aludni.

Erre jött rá hétfőn a fakezű helyettes ötszúrásos szűkítése, ez így együtt okozhatta a bajt.

Azt mondta el fog múlni, de a biztonság kedvéért felírt valami brutál antibiotikumot is, amivől 3 napig 3x1-et utána öt napig 2x1-et kell szednem, hogy megelőzzön egy esetleges gyulladást. Utálok antibiotikumot szedni, de ez van, nyomok majd mellé Normaflore-t, hátha nem pusztulnak ki szegény hasznos bélbaktériumaim, aggódom értük.

Jó kedvem viszont nyilván nem ettől van.

Hanem mert végre korrektül megvilágosítottak, hogy hányadik szűkítés után okoz az evés igazán nagy gondot. (Mert ugye nekem a második után is csak alig okoz nehézséget alaposan bekajálni)

Nos, ez egyénfüggyő. Valakit már az első szűkítés is megfog, valakit csak a negyedik. Az én formám, hogy ezek szerint én ez utóbbi csoportba tartozom. Éppen ezért szerinte teljesen természetes, hogy az első nagy fogyás óta csak küszködök, ne aggódjak, ne izguljak, be fog indulni a dolog.

Úgyhogy próbálok így tenni és bízni benne. No meg nyomni tovább a sportot, az biztos nem árt. Ma reggel 33 perc alatt úsztam le az 1500 métert a szokásos 35-36 perc helyett. (Arról most ne beszéljünk, hogy húsz éve, élsportoló koromban 22 perc elég volt ehhez)

Gondoltam egyet és az imént felhívtam dr. Bendét, hátha felveszi a telefont. Szerencsém volt.

Elmondtam neki mik a panaszaim, azt kérte holnap délben menjek be hozzá, megnéz. Valószínűsítette, hogy begyulladhatott a tartály körüli szövet. Állítólag nem nagy probléma ha időben megfékezik antibiotikummal.

Meglátjuk.

Fájok. Baromi érzékeny lett és bekeményedett a műtéti heg és környéke. Mintha megemeltem volna magam. Pedig nem történt ilyesmi. Remélem csak az egy héttel ezelőtti balul sikerült szűkítés kései folyománya ez, és nem valami új probléma.

A tűszúrások helyei bekékültek, ezért gondolom, hogy még onnan ered a fájdalom. Nem szeretném ha begyulladna, ezért inkább én gyulladtam be és ma reggeltől elkezdtem jegelni a heget.

Ráadásul folyamatosan érzem, hogy hol van a gyűrű, ha mozgok még feszül is bent. Márpedig mozgok, mert a reggeli úszásról nem voltam hajlandó emiatt lemondani.

Nem mértem magam mióta újból szűkítettek. Bár a retesz hatás sem olyan egyértelmű már mint pár napja, de azért nehezebb többet ennem mint előzőleg.

Megpróbálom ezt könnyebben kevesebbet evéssé átkonvertálni. Jövő héten elvileg minden reggel tudok majd úszni menni. Hétvégén az asszonnyal meg előre összeállítunk egy fogyós vacsoramenüt minden napra, a hűtőt pedig virtuálisan lelakatoljuk. (a kamrában csüngő házi füstölésű csodákról meg igyekszem majd nem tudomást venni)

Kicsit lazult a meló, megpróbálom ezt a fogyás javára fordítani.

Egyértelművé vált: Jóval kevesebbet tudok enni mióta hétfőn megtörtént a második szűkítés. Végre valahára!

Tegnap este egyik barátomnál néztem az Inter-Barca BL elődöntőt. Kicsit beboroztunk, aztán otthon lefekvés előtt gondoltam még eszek valamit. Kipakoltam a tányérra amit ilyenkor - kicsit spiccesen - be szoktam tolni, de a kétharmada ott maradt.

A szemem persze kívánta, de olyan egyértelmű retesz jelentkezett, hogy esélyem sem volt.

Nagyon örülök ennek a fejleménynek, hiszen ezért lettem biomechaikus android. 

Jobb a hangulatom, reggel úsztam, szaunáztam és egy extra masszázs is beugrott. Tehát tettem is érte, hogy javuljon a kedvem.

Úgy érzem mintha kevesebbel is jól laknék mint a szűkítést megelőzően. De még nem merem elkiabálni, hátha csak bebeszélem magamnak.

Minden esetre nyomom tovább a sportot, a kajára figyelek, majd lesz valami. Viszont a napi mérlegelést hanyagolom, mert az is csak egy stressz-tényező. Stresszből meg amúgy is van éppen elég az életemben.

A következő szűkítés előtt meg fogom kérdezni, hogy van-e Bende doktor és csak akkor megyek el ha ő csinálja. Ehhez a másikhoz nem megyek többet, a bénázásával és a fölényességével tönkrevágta a tegnapi napomat, mind fizikailag, mind lelkileg. Pedig nem vagyok mimóza. 

Megvolt a második szűkítés. Nem volt Bende doktor, egy másik orvos csinálta. Jó szarul. Hiába mondtam neki, hogy a kis tű rövid lesz. Aztán a nagy tűvel is szúrt vagy négyet mire eltalálta a port-ot. Ráadásul a szúrások fájtak is és rendesen vérzett a bemeneti nyílás.

De legalább nem is volt jó fej, rendesen kioktatott amikor rákérdeztem, hogy kábé hányadik szűkítés után fog az evés komoly nehézséget okozni. Pedig nem kifogásokat kerestem, csak érdekelt mik a tapasztalatok ezzel kapcsolatban. De ő csak azt hajtogatta, hogy egyek keveset. Köszönöm, ez aztán a forradalmi infó. 

Úgyhogy ez rossz kör volt, végig azt éreztem, hogy az orvosnak nyűg ez a helyettesítősdi.

Az első szűkítés egyáltalán nem fájt, viszont ettől még most is fájok.

Enni még nem próbáltam, mindössze egy fél lierter natúr joghurtot ittam. Nem tudom fogok-e ebédelni, egyelőre nincs kedvem (semmihez).