Megcsináltam az első öt napot a kúrából, újabb kiló ment le tegnap óta.

De ma bomlik a rend, mert két barátomnak is gyermeke született, úgyhogy kapitális tejfakasztó buli lesz este, amin részt kell vennem. (Egy mártír vagyok, hogy emiatt a ma esti 3 tojást becserélem 3 üveg borra és egy bajor paraszttálra)

A ma esti bűnöket igyekszem majd kerti munkával jóvátenni a hétvégén, illetve ma reggel már előre büntettem magam plusz ezer méter leúszásával a szokásos adaghoz képest.

De remélem a hétfői második szűkítés megfog, és végre maguktól is elkezdenek apadni a kilók.

Tartom a diétát. Ezt lehet tartani, bármilyen kemény is. Ráadásul hatékony, eddig öt kiló ment le. Persze az elején mindig jobban megy, utána lassul az ütem. De ennek a súlycsökkenésnek nincs köze a gyűrűhöz. Valamennyit azért segít, kevésbé vagyok éhesfarkas közben, mint a műtét előtt.

Két hetes a kúra, pont a felénél lesz hétfőn a második szűkítés.

Végre a sportba is visszazökkentem, tegnap és ma reggel is leúsztam 1500 métert gyorsban. 

Nem haladok, sőt valamennyit még híztam is.

Úgyhogy elkezdem a Mayo diétát. Aki nem ismerné: sok tojás, sok grépfrút, sok spenót.

Ezzel mindig tudtam fogyni, persze visszajött. Remélem a visszahízásban legalább segít majd a gyűrű. Persze megvárhatnám az egy hét múlva esedékes gyűrű szűkítést, de nem akarom. Mert a gyűrű jelenlegi átmérőjével nem gátol az evésben.

Ez nem csodaszer. Aki ebben bízik ne csináltassa meg a műtétet.

Ma, ha törik ha szakad, négykor lelépek a melóból. Végre a családommal leszek három teljes és háborítatlan napig. Borzasztóan hiányzik már, hogy a gyerekeimmel legyek.

Szerencsére a húsvéti evés inkább a sonkáról és a kolbászról szól. Ezek szerencsére közelebb állnak a diétás szemléletű táplálkozáshoz mint pl. a karácsonyi bejgli. Persze ezeket is csak ésszel.

Nehéz lesz, mert tele a kamra Jácint disznóm földi maradványaival!

Boldog Húsvétot!

OFF: Cégtársam kezébe akadt az Éva Magazin húsvéti különszáma. Oldalakon át azt taglalják különféle nőszemélyek, pontokba szedve, hogy ki miért nem szereti a Húsvétot. (pl.: "Puszit kell adni a rokonoknak"; "Sütit kell sütni"; "A locsolkodás hagyománya nekem és párom számára is kínos")

Gondolom azért a Húsvéti különszámból befolyó bevétel azért jól jön, és hétfőn reggel nem találnánk őket a munkahelyükön...

Azt gondoltam, hogy ma nem jelentkezem bejegyzéssel, mert nagy újdonságról nem tudok beszámolni.

De mivel még legalább egy órát éktelenkedek itt az irodámban, mégis billentyűzetet ragadtam. Ráadásul ha haza is érek valamikor, este 11-kor vissza kell jönnöm a városba, hogy ellenőrizzem az egyik alvállalkozónk munkáját. Úgyhogy ez a nap sem a 8 óra munka - 8 óra pihenés - 8 óra szórakozás szentháromságának jegyében telik el.

De amiért írok:

Lenne egy kérdésem és egy kérésem.

A többtucatnyi kedves olvasóm között akad olyan, akinek szintén van gyomorgyűrűje és átesett már legalább 3-4 szűkítésen?

Ha igen legyen kedves ossza meg velem (velünk), hogy hányadik szűkítés után okozott az evés igazán nagy nehézséget? Arra az érzésre gondolok amikor már a lágytojást is ötvenszer meg kell rágni, hogy lemenjen...

Ha az infó privátban érkezik megosztom veletek.

Mára ennyi tellett, vár a munka...

Hangyácska pár napja hangot adott azon aggodalmának, hogy tart a blog reklámhatásától.

Én ettől egyáltalán nem tartok, mégis álljon itt egy kis ellenreklám:

Hétfő óta igyekszem nagyon keveset vacsorázni. Segít ebben a gyűrű? NEM! Ugyanúgy a puszta akaraterőmre vagyok utalva, mint a műtét előtt mindig. Ezért aztán tegnap nem is lett tökéletes az estebédem, beugrott pár olyan falat aminiek már nem kellett volna. A mérleg meg persze dekára ugyanannyit mutat mint hétfő reggel. Már csak abban bízom, hogy a következő szűkítés(ek) révén végre kialakul a várva-várt gátló hatás.

Hiszen ezért feküldtem kés alá...

Mától belevágok egy enyhe diétába. Ez egy normális reggelit, egy házhozszállított fogyiebédet és leginkább egy nagyon koldus vacsorát jelent majd.

Persze a körülmények most sem ideálisak, de hát sose lesznek azok. Úszni csak egy héten háromszor fogok tudni menni, a náthám sem tűnt el még teljesen, de mintha melóban mutatkozna az alagút vége.

Hétvégén éppen ezért még jókat ettem és ittam, de korántsem annyit mint a műtét előtt egy igazán laza hétvégén. Pedig rajtam nem múlt, én igyekeztem. A súlyom mégis stagnált. De innentől nincs mese, húsvétig le kell dobi egy ötöst!

Tegnap rekordot döntöttem. No nem fogyásit.

Sikerült éjfélre hazaérnem a munkából. Ezért virtuálisan kiutalok magamnak egy Sztahanov bronzplakettet, zöld, recés szélű filcalátéttel. Apám volt tele ilyenekkel, egy aktatáskában tartotta őket. Jó nehéz volt.

Elvileg egyszerű lett volna evés nélkül beleszédülni az ágyba. De ilyenkor még annyira pörög az agyam, hogy nem tudok elaludni, kell egy kis átmenet.

Az átmenetben a gyűrű is részt vett, 5 virslit és némi sajtot tuszkoltam át rajta. Közben az Eurosport2 ötpercenként ismétlődő sporthíreit bámultam. A harmadik kör után már nem értek meglepetések és ez nagyon megnyugtató volt.

A náthám már távozóban. Ha hétfőre teljesen rendbejövök, a betegség által elvont energiákat megpróbálom átcsoportosítani, és egy könnyed diétára fordítani. Azt tervezem, hogy bármilyen későn érek haza, csak nagyon keveset vacsorázom. Azok is olyan ételek lesznek amiket csak lassan tudok megenni, hogy meglegyen a ráérős-sokatevős vacsora fíling. (Tönkölyzsömle rulez!)

Szombaton viszont vendégek jönnek hozzánk. Sajtfondüt csinálunk, én kenyér helyett almát meg zöldségeket mártogatok majd a masszába. Viszont bort fogok inni hozzá. Nem keveset, ezt bátran megígérem.

Lazuljatok ti is! 

Jól van, nincs tüdőgyulladásom, sokkal jobban vagyok.

Ma reggel már az uszodába is lemerészkedtem, de még csak a szaunáig jutottam, utána meg a masszőr kezei közé.

A súlyom továbbra is stagnál, megpróbálok emiatt nem idegeskedni és hinni az orvosnak. Persze túl sokat nem is tudok tenni a fogyásért, rengeteg a munkám, három-négy hete este nyolcnál előbb nem nagyon érek haza. Következésképpen későn vacsorázok, ami minden csak nem diéta. Mondjuk eddig híztam ettől az életritmustól, ha innen nézzük a pozítív, hogy most legalább tartom a súlyomat.

Ha meg tudnám fejelni ezt a szűkítést egy fogyókúrával, akkor annak rögtön meg lenne az eredménye. De ehhez most nincs elég akaraterőm, egyszerűen nincs tartalék energiám amit ennek a célnak tudnék szentelni.

Egyelőre.

Isten látja lelkem, nem vagyok hipochonder.

De amikor ma arra ébredtem, hogy fáj a hátam (vagy a tüdőm?), arra gondoltam tűdőgyulladásom van. Négy hete nem tudok ebből a megfázásból kikecmeregni, néha javult a helyzet, de aztán különféle tünetek megjelenésével rosszabbra fordult.

Tegnap volt a csúcs, úgy köhögtem egész nap mintha elszívtam volna egy karton mezítlábas Kossuth-ot.

Szóval beijedtem reggel, ugyanakkor a hátfájáson kívül az összes tünetem enyhült és most azzal nyugtatom magam, hogy csak izomlázam van a sok köhögéstől. (Utánanéztem a neten, ez bizony előfordulhat) Holnap minden esetre okosabb leszek.

Tegnap egyébként máris bejelentkeztem a következő szűkítésre telefonon. A doki hétfőn azt mondta, hogy négy hét múlva jöjjek. Ebből a telefonos időpont egyeztetésen lett egy kis gubanc, mert a hölgy akivel beszéltem 6 hétre akart felírni a listára. Mondván, hogy 5-6 hetet szokás várni a szűkítések között. De addig izmoztam és hivatkoztam az orvosra, amíg fel nem írt 4 hét múlva, hétfőre.

Ma reggel sem mentem még úszni, ezért otthon reggeliztem. A feleségem teljeskiőrlésű tönköly zsemlét hagyott az asztalon, abból csináltam egy szép nagy szendót.

Nos, lett vagy fél óra míg meg tudtam enni. Ez a teljeskiőrlésű cucc az első, amit szinte nem tudok lenyelni. Ha teljesen péppé rágom akkor lemegy, de szerintem a következő szűkítésnél el kell tőle búcsúznom, pedig szeretem és egészséges.

Nem érzek semmilyen eget rengető változást, mióta szűkebb a gyűrű. Nem vagyok rosszul, nem fáj.

Viszont valóban nehezebben megy le az étel, de nem sokkal. Tegnap napközben egy fél liter kefírt, este pedig két tányér levest ettem, nassnak pedig kevés zsírszegény sajtot, főtt sertés nyelvvel.

Az úszást sajnos hanyagolnom kell, mert kitört rajtam a hetek óta lappangó takony-kór. Köhögök és duda az orrom. Ha holnapra sem leszek jobban, felkeresem a háziorvost és kénytelen-kelletlen felíratok valami antibiotikumot, mert már elegem van ebből.

Eddig abban bíztam, hogy végre jön a tavasz és a húsz fok meg a napsütés kicsinálja a bacikat. De Sándor, József és Benedek idén nagyon szűken mérte a meleget.

Pedig ha egészséges lennék, a fogyásra is jobban tudnék koncentrálni. 

Túl vagyok az első szűkítésen.

Kilencre mentem, ijesztően sokan voltak mindenhol, azt hittem estig ott leszek. De aztán felgyorsultak az események és 10-kor már a röntgenben voltam. A dolog úgy zajlik, hogy egy injekciós tűvel megszúrják a tartályt a hasfalon keresztül. Aztán tűvel a hasadban be kell állni a röntgen mögé és meg kell inni egy pohárka kontraszt anyagot.

Nekem az első tű túl rövid volt, nem érték el vele a tartályt. Ezért a doki lényegében dárdát rántott és azzal rontott rám újra. Valójában közel sem volt ennyire szörnyű a dolog, tulajdonképpen nem is fájt. Persze ahogy álltam ott és vártam a szúrást, igyekeztem elvonatkoztatni a történésektől, és becsukott szemmel egy borkóstolóra képzeltem magam a badacsonyi hegyek között.

Az orvos meg ettől ijedt meg, hogy esetleg rosszul vagyok. Mondván, hogyha egy ekkora test rázuhan akkor végeszakad a gyomorgyűrű műtéteknek. Erre megkértem, hogy akkor olyan hosszú tűvel szúrjon meg ami hátul kijön és belemegy az ajtófélfába, mert akkor nem fogok tudni elesni. Szóval jól elszórakoztattuk egymást, de azért arra kínosan ügyeltünk, hogy a szúrás közben egyikünk se röhögjön.

No, beálltam a gép mögé, megittam a kontrasztfolyadékot és minden rendben volt, átment a gyűrűn, szűkítés kész. Ezután végre raboltam két privát percet Bende doktortól és megkérdeztem, hogy normális-e, hogy én az elmúlt két hétben lényegében nem fogytam semmit. (Ugyanis a reggeli hivatalos mázsálás szerint ez a helyzet, brühühü)

Meglepetésemre az a válasz érkezett, hogy igen, ez teljesen természetes. Általában a műtét után mindenki gyorsan ledob egy tízest, aztán az első szűkítésig megáll a súlycsökkenés. Egyrészt a szervezet védekezik, másrészt eddig teljesen nyitva volt a gyűrű. (Akkor ezért van az, hogy nekem már csak a kenyér lenyelése okozott gondot, semmi más)

Azt is elmondta, hogy lényegében most indul a folyamat és négyhetente tovább szűkítik a gyűrűt, amíg a kívánt testsúlyt el nem érem.

Ámen!

Tegnap sikerült este fél tízig éktelenkednem a munkahelyemen, úgyhogy jó késő volt mire otthon megvacsoráztam. Persze gondolkodtam rajta, hogy kihagyom a vacsorát, de annyira kimerített a napi stressz, hogy nem tudtam elegendő akaraterőt összevakarni hozzá.

De nincs lelki ismeret furdalásom. Biztos van aki szerint pont ezeket a szituációkat kéne elkerülni. Én igazat is adok neki, elméletben. Elméletben én úgyis baromira értek a fogyókúrához, sőt gyakorlatilag is, hiszen már több száz kilót fogytam életemben, talán egy tonnát is...

Cserébe azért megbüntettem magam ma reggel 2000 méter úszással. Igaz nem gyorson úsztam, csak mellen. De összekulcsolt lábbal, csak kéztempókkal. Fincsi volt.

Hétfőn szűkítenek, érdeklődve várom majd az első falatokat.

Ma reggel csak 1.500 métert eveztem le, de azt végig gyorsban és elég jó időt is mentem. (34 perc)

Azért kellett kurtítanom a távon, mert a masszázsnak is bele kellett férnie, a műtét óta először.

A műtét előtt minden héten elkényeztettem magamat egy fél órányi gyúratással, de ugye masszázs közben hason kell feküdni ami még most sem esik nagyon jól. Ezért húztam-halasztottam, de ma végre rászántam magam, mert pokolian el voltam már merevedve. A műtétet követő két hét háton fetrengés a derekamat és a csípőmet, a két hete újrakezdett sport pedig a vállamat viselte meg.

Elsőre baromi kényelmetlenül éreztem magam amikor felfeküdtem a masszázsasztalra, pontosan éreztem hol van belül a gyűrű. De aztán addig ficeregtem, amíg az érzés megszűnt.

A masszázs baromi jól esett, hajlok mint nád a szélben, egy újabb dolog tért vissza a régi kerékvágásba!

Nem tudom, hogy az emelt úszásadag miatt, vagy csak mert tegnap visszaszolgáltattam a természetnek jópár megemésztett disznóalkatrészt, de reggel 2 kilóval könnyebb voltam mint tegnap.

Jókedvemet fokozza, hogy sikerült bejelentkeznem az első szűkítésre. Két hét múlva akartak fogadni, mert akkor telik el az a hat hét, amit az első szűkítésig ki kell várni.

De a honlapon 5-6 hetet írnak, úgyhogy én erősen az 5 hétre hivatkoztam és így elértem, hogy már a következő hétfőn mehetek.

Egyáltalán nem tartok tőle, elvégre túléltem a gyomortükrözést is, ahhoz képest sétagalopp lesz.

Ma reggel 2.500 métert úsztam, nagggyon meg vagyok elégedve magammal!

Jól sikerült a disznóvágás, körülbelül fele annyit ettem mint máskor és alkoholból is jóval kevesebb fogyott.

Ennek ellenére pontosan annyit nyomok mint egy hete.

Ezért:

1.) A héten bejelentkezek szűkítésre, húsvét ELŐTT meg kell történnie.

2.) Elkezdek egy fogyókúrát, ami "mindössze" abból fog állni, hogy este csak egy tányér levest vagy fél liter kefírt fogok enni vacsoraképpen.

3.) Növelem az úszás adagot, ma reggel már 3.000 métert úsztam.

Bármit meg tudok enni, csalódott vagyok. Remélem a fogyókúrában azért segít majd a gyűrű.

Kerek két kilóval nyomok kevesebbet mint hétfő reggel. Jó lenne ha ebből legalább egy kiló megmaradna hétfőig, a disznóvágás ellenére.

Egyik kedves sorstársam az index gyűrű-topicjában egyébként "megnyugtatott", hogy az első gyűrűszűkítés után a vizet is rántott szeletnek fogom érezni, annyira nagy lesz a változás. Én ezt a várható kellemetlenségek ellenére nagyon várom, mert jelenleg komoly önuralmat kell villantanom, hogy a gyűrű hatása érvényesüljön.

Bár létezik egy másik blog, ahol egy hölgy gyűrű kalandjait követhetjük nyomon. Ő azt írta, hogy nem nagyon fogta meg a szűkítés. Persze ő nassol, a ropi meg mint tudjuk, vékony...

Szóval ez is tipikusan olyan dolog amit meg kell tapasztalni. Az biztos és egyértelmű, a többi spekuláció.

Tegnap este lementem a pincébe és összeállítottam a pálinka portfóliót, mert minden vágáson én vagyok a pálesz-felelős. Barátom örök érvényű mondása miszerint, - "Ha egy nagyobb egység pálinkát töltögetsz szét kisebb üvegekbe, tuti marad a végén egy korty amit már sehova se tudsz tölteni. Így kénytelen vagy mártírként feláldozni magad és meginni, hogy ne vesszen kárba." - újfent beigazolódott. Ráadásul én háromfélét (sárgabarackot, kékoportót és bodzát) porcióztam ki a hétvégére, ezért kicsit már más állapotban voltam, amikor a felszínre bukkantam.

De sebaj, legalább ezen a teszten is túl vagyok, nem fáj a gyomrom tőle, sőt... már a torkom is alig!

Napok óta fáj a torkom. Dokinál is voltam, azt mondta randa de nem gennyes, ne szedjek antibiotikumot. Örömmel engedelmeskedem. Mert a műtét utáni durva antibiotikum szedés után, talán pont most kezd helyreállni a bélflórám a sok barátságos baktériumtól, amiket tablettapor, kefír és kombucha-tea formájában leküldtem.

De emiatt azért úszásban óvatosra vettem a figurát és feleztem a távot. Inkább a szaunát nyomtam meg, fél órát ücsörögtem bent egyhuzamban, és mindenféle izzasztó olajok (fahéj, kakukkfű, rozmaring) vizes elegyét locsoltam a forró kövekre. Hátha kinyomja belőlem a bacikat.

Jó lenne, mert gyűrűs énem legnagyobb próbatétele előtt állok, amúgy is. Pénteken megyek disznót vágni!

Két hete is volt egy, de azt még nem mertem bevállalni. Most viszont a saját disznómat vágjuk (Jácint a neve), ezt nem hagyhatom ki. Az evéssel fogok tudni mértéket tartani, az ivással próbálok. Bár ebben meg az fog segíteni, hogy kedvenc kiskocsmánkban helyben főzött sört mérnek, ez a cégérük. Ez élből kiesik, nem gond. Innék helyette bort, de az finoman szólva nem az erősségük. Egyszer próbálkoztam vele, de nem lett belőle tartós kapcsolat.

A "bóti" töményektől meg egyenesen irtózom, úgyhogy a kocsmában marad az ásványvíz valószínűleg. De napközben majd szépen becsúsztatok némi rizlinget és házipálinkát, saját forrásból, hogy jobban menjen a munka.

A házipálinkát persze csak azért, hogy elmúljon a torokfájásom...

A munkám nem igazán van tekintettel arra, hogy még három hete sem műtöttek.

Este 7-ig, nyolcig figyelek bent mint a bagoly, stressz is akad bőven. De a gondot inkább az okozza, hogy emiatt későn este vacsorázom az ideális hat óra helyett. Valószínűleg gyorsabban fogynék, ha korábban tudnék vacsorázni. Ahhoz semmi kedvem, hogy az irodában vacsorázzak meg, a hideg is kiráz a gondolattól. Otthon nem dolgozom, az irodában nem vacsorázok, punktum.

Persze így is haladok, újabb 60 deka ment le, de ugye hétfőn jön a hivatalos adat mert a hétvége mindig evősebb.

Reggel már végig gyorsban úsztam le az 1500 méteremet, már izomlázam sincs, hamarabb kezdek fizikailag helyrerázódni mint gondoltam.

Ha pedig ma este a Milan csodát tenne Manchester-ben, teljes lenne a boldogságom!

Tegnap prímán működött az új rendszer, ebédre szusi, vacsorára sült virsli párolt zöld körettel. Öt virslit tudtam megenni, lassan, de biztosan. Este még ráküldtem sajnos úgy 8 deka zsírszegény sajtot desszertnek, de ezt a jövőben igyekszem majd hanyagolni.

Reggelre egy újabb kilóval kevesebbet mutatott a mérleg, tehát az irány jó.

A tegnapi úszástól lett egy kis izomlázam, de nem annyi, hogy ma ne tudjak megint úszni. Le is nyomtam megint az 1.500 méteremet, már több mint a felét gyorsban.

Jó lenne, ha a heti egy masszázsra is tudnék megint járni, de egyelőre a hasonfekvés nem nagyon megy még.

Egy kilóval vagyok könnyebb mint egy héttel ezelőtt.

Örüljek vagy sem?

Egy-egy koplalásos kampányfogyókúrával fogytam már tíz kilót is egy hét alatt. Mayo-val hetet. Ezekhez képest az egy kiló édeskevés.

Viszont azt mondják, hogy gyűrűvel különösebb megerőltetés nélkül, heti egy kilót lehet fogyni, viszont ez az ütem hosszútávon is működik és ez a tempó egészséges. Ötven hét, ötven kiló, így már jól hangzik.

Én mégis elégedetlen vagyok. Mert kitapasztaltam, hogy lehet sokat enni a gyűrűvel. Szombaton csilisbabot ettem, két tányérral. Nehezebben ment le mint előtte, de lement. Ahogy minden, ami nem teljesen szilárd állagú.

Én többet, minimum három kilót akarok fogyni hetente.

Ezért mától szándékosan hanyagolom a krémleveseket, püréket, folyékony(abb) dolgokat. Kifejezetten olyan dolgokat fogok enni amit nehéz jól megrágni és nehezen megy át a gyűrűn. Ha megakad hát megakad, legfeljebb gyakori vendég lesz a ravaszdi amíg ki nem tapasztalom, hogy mi az amit egyáltalán nem tudok megenni. Lényeg, hogy olyan dolgokat egyek amikből csak keveset tudok! 

Reggel még automatikusan beraktam a kefirt, meg egy krémleves port a táskámba, hogy majd az lesz az ebéd. De túrót, nem az lesz! Napközben nem fogok "fogyózni"! Hiszen nem azért lettem kövér, mert napközben sokat ettem. Egész nap simán koplaltam, mert dolgoztam evés helyett, este viszont addig ettem amíg le nem feküdtem.

Úgyhogy szépen megrendeltem az imént egy kisebb adag szusit, meglátjuk a kis rizsgurigákkal hogyan boldogulok, ha megérkezik a futár. Este pedig virslit vacsorázok, párolt zöldkörettel, remélem négy darab elég lesz.

Ma reggel újrakezdtem végre az úszást is, 1500 métert tepertem le, igaz még inkább mellen úszva és csak pár hosszt gyorsban. Remélem ez is hozzátesz heti egy kilót az új elvárások teljesítéséhez. A szaunában is izzadtam fél órát, bár ettől inkább csak azt várom, hogy a bőrőm majd ne ereszkedjen meg, és megússzam a hasplasztikát.

Elfáradtam az úszásban, hiszen kihagytam három hetet, mégis nagyon jól esett Lelkiekben megerősödve indultam neki a napnak! Hajrá mínusz három kiló!

Tartom a szerdai, eddigi legkisebb súlyomat. Kérdés mennyi marad meg belőle a hétfői hivatalos mérlegelésig. Mert a hétvége mindig nassolósabb, ma meg még étterembe is megyek.

Régóta szerveződik ez az éttermi összejövetel néhány barátunkkal. Én sokáig lebegtettem, hogy megyünk-e. Mert fogalmam sem volt, hogy két héttel a műtét után vajon lesz-e bármi értelme. Ahhoz nem volt kedvem, hogy egy pohár mentes vízzel ücsörögjem végig az estét, míg ők falják az olasz tésztákat és vedelik a bort. (Ráadásul büntetlenül megtehetik, fene a belükbe)

De az helyzet, hogy már nincs gondom az evéssel. Elvileg négy hétig csak folyadékot ihatnék, de ahogy hallottam sorstársaimtól, ezt tulajdonképpen senki sem tartotta be. A fogyás szempontjából nincs is ennek jelentősége, mert a kalóriatartalom nem függ össze a halmazállapottal. Ezt egy túlbiztosított dolognak tartom, négy hét alatt bizonyára mindenkinek rendeződnek "a belső dolgai" annyira, hogy nekilásson a szilárd tápláléknak.

Azért továbbra is főleg kefírt, joghurtot, krémleveseket fogyasztok, de ettem már rántottát, főzeléket, virslit, fasírtot meg kemény sajtot is. Persze nagyon megrágom, mert azért fosok, hogy elakad.

De a lényeg, hogy így már van értelme elmenni étterembe. Persze nem egy véres sztékkel fogok megküzdeni, hanem valami csirkével és zöldkörettel, de a fíling meglesz. Még vasárnap ittam egy pohár bort is, amitől röhejes módon be is rúgtam kissé. Most is engedélyezek magamnak pár pohárral, remélem nem állok fejre tőle. 

Hétfőn pedig már mehetek úszni, onnantól mondhatom, hogy az életem visszatért a normál kerékvágásba.

Mivel kövér ember vagyok, dohányzom, kőkemény stresszel jár a munkám és emiatt olykor az italt hívom segítségül, mindig igyekeztem ellensúlyozni ezeket a káros hatásokat.

Erre a legjobb módszer a rendszeres sport. Én ugyan egy dekát sem fogytam tőle, de mióta (úgy 2 éve) minden hétköznap reggel úszom munka előtt, hihetetlen módon javult a közérzetem és az erőnlétem.

Emellett táplálék kiegészítőket is szedek. No nem fogyási céllal. A műtét előtt Omega 3-at, C-vitamint (extra nagy dózisban, napi átlagban 6-8000 mg-ot) és porcvédő tablettákat szedtem, időszakonként kiegészítve egy-két dologgal. Télen multivitamint is nyomok, egy-egy nagyobb ivászat után pedig máriatövist, megfázás esetén bíbor kasvirágot (echinacea) meg fokhagyma tablettát.

Talán ezeknek is köszönhető, hogy a műtét előtt elvégzendő vizsgálatok (vérkép, vizelet, szívultrahang, gyomortükrözés, EKG, hasi UH, és valahány név még a naptárban) leletei mind tökéletesek voltak. Pedig tartottam az eredményektől, mert előtte 20 évig jóformán nem jártam orvosnál.

Úgyhogy ezt a jó szokásomat megtartom, persze változtatnom kell mert a tablettákat állítólag nem nagyon tudnám lenyelni, így inkább nem is kísérletezek velük.

Ezért amit tudtam folyékonyra cseréltem, pl. az Omega-3 halolaj kapszula helyett dióolajat iszom - esküszöm finom -, multivitamin helyett pedig Flavin7 gyümölcskoncentrátumot és Aloe Vera gélt. A C-vitamint bogyókat meg egy mozsárban összetöröm és vízben oldva hajtom le.

Mindenre van megoldás, csak akarni kell.

Megdöbbentő, de négy kilóval kevesebb vagyok mint két napja, hétfő reggel.

Pedig eszem "rendesen", a tegnapi vacsora kelkáposzta főzelék volt 2 kisebb tányérral, egy-egy sült virslivel díszítve. Sőt, tévénézés közben még egy kis zsírszegény sajt is beugrott. Node bánkódik a fene!

Ettől függetlenül a hivatalos súlyközlés majd hétfőn lesz, én már azzal is elégedett lennék ha ez a súlycsökkenés maradna.

Viszont ahogy abbahagytam az antibiotikum szedését, sikerült úgy megfáznom, hogy patakzik az orrom mint az Ipoly Tarnócnál. Már elhasználtam egy fiola Rhinospray-t de semmi hatása. Utálom az antibiotikumokat, mert válogatás nélkül pusztít el minden baktériumot, a hasznosakat is. Ennek tudom be, hogy elkapott a takony-kór, de bevásároltam mindenféle probiotikumtól Acidophilus-tól Bifidus-ig, visszaépítendő a flórát.

Ezt a versikét az egyik kedvenc barátom költötte, és nyújtotta át nekem abból az alkalomból, hogy a műtét előtti utolsó hétvégén még csaptam egy bulit, ahol a barátaimmal ünnepélyesen elbúcsúztam kedvenc itókámtól, a fröccstől.

Ebből is látható, hogy fura mód nekem nem a műtéti kockázat, vagy az azt követő hathetes diéta volt a legnagyobb visszatartó erő. Hanem az a tudat, hogy a műtét után soha többet nem ihatok szénsavasat. Ráaádul ezt a tiltást komolyan kell venni, mert a buborékok nehezen, vagy egyáltalán nem tudnak kijutni a gyűrűn át, és ez fájdalmas feszülést, szélsőséges esetben pedig gyomorrepedést is okozhat.

Röhej, de emiatt komolyan rezgett a léc.

Ugyanis egy átlagos napom addig úgy telt, hogy napközben az irodában lájtkólát vedeltem, este pedig szénsavas ásványvizet. Ha nyár volt, akkor persze inkább fröccsöt a teraszon, Szászi-féle olaszrizlingből, aminél jobb nincsen. De még éjszakára is be volt készítve egy buborékos Szentkirályi az ágyam mellé.

Ezért villámcsapásként ért a felismerés, hogy ezektől búcsút kell vennem. Pedig addigra már lényegében eldöntöttem, hogy belevágok a gyomorgyűrű műtétbe. Mégis hátraléptem kettőt, mert úgy éreztem ezekről nem fogok tudni lemondani. Koplalni napokig tudok, jól tűröm a fájdalmat, dehogy ezentúl mentes vizet igyak? Az kizárt.

Hiszen benne van a nevében, hogy "mentes". Azaz hiányzik belőle valami, amit én szeretek.

Aztán persze győzött a józan ész, ezen nem múlhat, majd lesz valahogy. Az utolsó napokban lényegében kiittam egy jacuzzi-t, fröccs, sör, szóda, pezsgő, kóla szinte mindegy volt csak csípjen. Még a kórházban, a műtétet megelőző napon is megittam vagy három másfeles Szentkirályit.

Reggel műtöttek, 11 óra körül már magamnál is voltam, délben már kör sms-t küldtem az aggódóknak, hogy jól vagyok. (- Hogy vagy? - Jól. - Bővebben? - Nem jól.) Viszont aznap nemhogy szénsavasat, hanem egyáltalán semmilyen folyadékot nem ihattam. Meg kellett várni a másnapi nyeléspróbát, hogy jól rögzítették-e a gyűrűt, nem megy-e félre valami nyeléskor.

Ezt nehezen viseltem. Minden más bajom is volt, ráadásul vattát köptem. Ezért másnap a próbához lenyelendő fél deci, egyedi ízvilágú kontrasztanyagot is nagy élvezettel fogyasztottam el. Utána pedig a sima mentes ásványvíz is olyan örömöt okozott, mint máskor negyven fokban egy jéghideg hosszúlépés. 

Tehát kaptam egy kis lökést a "leszokáshoz", nem tudom ezért vagy másért, de a dolog könnyebben megy mint gondoltam. Alapvetően mentes ásványvizet iszom, hétvégén meg rostos üdítőket. Mondjuk erre figyelni is kell, mert a lájtkólában és a szódában nem volt kalória. Míg a rostos üdítők eredményezhetnek olyan extra kalóriabevételt, ami nem volt a büdzsében betervezve. Csakhogy itt a deficit a cél.

Persze most hideg van, nem is kívánom a fröccsöt. De már eldöntöttem, hogy a kánikulai fröccsöket majd könnyű rozékkal váltom ki. Ugyan nem rajongok a rozéért, de két héttel ezelőtt még a rózsaszín kupakos ásványvízről is azt hittem, hogy azt női vásárlóknak fejlesztették ki...